Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - SZÍNHÁZ - Barta Lajos: Szerelem
Szerepek molytalanítva Barta Lajos: Szerelem A századelő világából pottyantott az egri közönség elé egy örökzöldnek tűnő életképet a Gárdonyi Géza Színház, a Jászai díjas Szegvári Menyhért rendezésében. Barta Lajos, a vidéki kisvárosból elszármazó pesti író visszatekintett az ő habajkos fiatalságára, ahol ismerte Szalay bácsinak, a nyugalmazott kataszteri mérnöknek a három lányát. Nemcsak ismerte őket, de az egyiket közülük mintha szerette volna. Ez a „mintha” a mi esetünkben azt a délibábos fényjátékot sugározza, amit magunk is akkor akarunk látni, amikor szebbé nézzük eltűnt, megsárgult éveinket, érzéseinket. Amik a tavaszból virultak ki, alig érték meg a nyarat, vagy meg sem érték, hogy aztán fanyar-édes emlékké válva kísértsenek - még egy ideig. Életkép a századelőből - mondom a darabra. Valóban az. Szalay, az öreg, a tisztviselő- telep lakója. Biztos pénze van, a nyugdíja, ami ugyan egyre kevesebbet ér, de ő a szokás hatalma alatt nyögve csak azt tartja kötelességének, hogy szívja a pipát és fecsegjen a nyugdíjas-társakkal, újraélje azt, ami sohasem úgy volt, ahogyan azt utólag visszakérődzik. Ez a Szalay bácsi nincs többé, az ő üres pöfékelévésel. Szalay néni a konyha gondjaival is másképp lenne, volna, ha lenne, ha volna, mint akkor. Az meg a mai világban elképesztőnek hatna, ha egy normális embernek egyszerre három eladó lánya lenne, volna. Nincs is, főleg nem úgy, mint Szalayéknál. S ezek a lányok, ebben a földszintes, vidéki Magyarországban mennyire szeretnének élni! De hát nincs normális férfi, vagy olyan legalább, aki férfi lenne, volna, és nadrágot meg jellemet is hord. De van ifjú Büky, aki egy kicsit széllel van bélelve, el is penderül hamar. Van itt egy hadnagy, aki öles léptekkel jár a ház előtt, és ha a lányok elég merészek, még szóra is bírják, bírhatják, de ő vigyáz, hogy a nagynéniének tett fogadalmat meg ne szegje! Mert akkor oda az örökség. No és itt van az adótiszt, a szembeszomszéd. Ha lehet gúnyolódnunk, ez a középosztály alsó fertályát jelentő, jellemző kis senki, a predikátumával, a czy-jával, a jól öltöztetett agyrémeivel. Ezzel a jellemmé növesztett figurával kezdi el a párharcot a maga módján mind a három lány. A birtoklásáért. Ez a szerelem tárgya, módja, célja, indoka és értelmetlensége. Amiből kiderül, hogy Barta Lajos sokkal komolyabban vette korát, kora állapotát, semhogy csak szerelmi acsarkodásra gondolt volna. A felbomlott XIX századból maradtak itt ezek az egyedek, a monarchia közép-európai végtermékei, ha úgy tetszik, alulnézetben - kiszolgáltatottan. A rendezőnek. Ebből a molytalanított anyagból rakott össze eleven játszadozást Szegvári. Úgy vette őket komolyan, hogy lényegüket hozta felszínre. S mi karikírozhatunk belőlük. Szalayval mit sem tudott kezdeni, meg sincs írva, nem is fontos. Szalayné is csak pillanatokig él, de a három lány viháncol. Köztük is a legjobban, a legértelmesebben a Nelli. Dimanopulu Afrodité - kiütéssel győzne, ha az írónak ilyen szándékai lennének. Kerge és ferde vágású képsorok, jelenetek futnak, és ebben a ferde világításban is jól lehet látni, VI. * évfolyam 1996. december hó # 4. szám 57
