Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - SZÍNHÁZ - III. Richárd - Csendes László
hogy Afrodité az egri színpadon nőtt ugri-bugriből jellemszínésszé - ha szabad ezt a komoly kategóriát használnunk-, fiatal hölgyek esetében. Ugyancsak ez a véleményünk Tunyogi Péterről. Az a színész ő, akit a zenés játékocs- kák, operettek és miegyebek már-már megviseltek, eddig bizony modoros tartással, de kellemes orgánumával közreműködött egy kollektív játéknak nevezett színpadcsinálásban, most azt mutatta meg nekünk, hogy az idő' nem lapult szét alatta gödörré, hanem felemelte őt arra a szintre, ahol az aktorok már értik is, miért kell eltusakodniok azt a két és félhárom órás estét a deszkákon. A többieket tanulásra késztetően minden szövegrész szépen kihull, kiragyog a fogai közül, nem lakik jól a félve harapott szavakkal. Biki, az öreg fűszeres Dánffy Sándor Jászai-díjas esetében állókép, pótcukor ízű adagolással. Tatár Gabi és Nádasy Erika Húsé Csabával és nélküle is sokszor hirtelenkedtek, de a különbségeket a két igazi játékostól nem tudták ledolgozni. Láttuk még Váll Zitát, Bácsatyai Gergelyt, Rabi Róbertét, Bakody Józsefet, Ribár Évát. M. Horváth Józsefet az Isten epizódistának teremtette. Marik Erzsébet zenei összeállítása jó. Ha az idegenforgalom nyelvén szólnánk, Egerben ez indokolt, Szegváry rendezése, tárgyszeretete, korhűsége - négycsillagos. Függőkérdés: Mit züllöttünk mi Barta Lajos és a századelő óta szerelmi szótárban és pantomimjában? III. Richárd — Csendes László Körülményeim folytán csak most, az idén, november második felében, egy délutáni bérletben láthattam, a Gárdonyi Géza Színházban Shakespeare III. Richárdját, Gáli László rendezésében. Jó színház, érett előadás, de erről majd később! Több okból is kíváncsi voltam, mit kezd a főhős-gnómmal, ezzel a testileg torz, lelkileg mindig éhesen, dicsőségre, szere- tetre vágyó nyomoréksággal ez a robusztus termetű, külső és belső adottságaiban, pályája csúcsán is harmonikus, kitűnő képességei birtokában lévő Csendes László. Hogyan teszi le magát arra a szintre, ahol ezt a figurát évszázadok óta jártatják - nemcsak megszokásból - rendezők és színészek. Mert Richárd - mi még láttuk filmen is évtizedekkel ezelőtt - egy csenevész, az Isten által többszörösen megjelölt, megvert figura. Előkelő származás, de mintha minden cselekedetét oly tanodában töltötte volna fel tartalommal, ahol bérgyilkosok, besúgók, mára maffiózók oktatták volna a hit és erkölcs alapszabályait. Majdnem dogmákat mondtam. Ám Csendes belülről teremti meg az alakot. Arról nem tehet, hogy a bal vállában több és keményebb csont mozog, mint az egész királyi házban. Nem rejti el nevetséges túlzás mögé az egyéniségét, de kölcsönzi a hősnek. Sántít, púpja van, de nem tehet róla, betölti az egész teret, az egész játszásra készített karámot - most jó a Tower-szerű börtön egyszerűség! és amikor csak megjelenik a színen, a mondatait várjuk, a mozdulatait. Annak 58 VI. évfolyam * 1996. december hó # 4. szám
