Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - F. Balog Erzsébet az Ifjúsági Házban
F. Balog Erzsébet az Ifjúsági Házban Szakmabeliek már rég dicsérik, hogy az Ifjúsági Ház kiállító-terme az épület át- és felosztása közben telitalálattá érett. Otthonosan telepedhetnek ide pár napra - két hétre a művészek, bensőséges kapcsolat létesül, létesülhet a művek és a közönség között, így történt ez E Balogh Erzsébet esetében is. Pedig nem könnyű világ, amit a művésznő felkínál látogatóinak. Nem véletlenül mondok látogatót, mert a tárlatok közönsége sok kíváncsiból és kevés érdeklődőből tevődik össze. Olykor a művész is, a tárlatmegnyitó szakember is érzi, meg kell magyaráznia, meg kellene értetnie ezekkel a betévedőkkel, kíváncsiskodókkal, hogy manapság a kiállítótermekbe nemcsak kiérlelt műveket visznek be az arra feljogosítottak, hanem sokszor a diplomával a kezükben is csak sarlatánok bűvészkednek pillanatig - alig megélt ötleteikkel, hogy aztán rohanjanak a piacra, eladni a bámésznak ennyit és annyit megérő csacskaságaikat. F. Balogh Erzsébet komolyan veszi magát és minket is. Amikor az Operaház egyik szalonjában évekkel ezelőtt megnyitottam tárlatát, éreztem a felelősséget, amellyel közelítenem kellett a művekhez. A megnyitás előtt végigsétáltam és figyeltem, hogyan hatnak a kiállított műtárgyak egymásra. És természetesen rám. Nem is hosszú keresgélés után felfedeztem, hogy a művésznő nem csak a képein dolgozik fegyelmezetten, néhol egészen feszes dramaturgiával, hanem arra is gondja támad, hogy a képek egymásközötti viszonyát is megteremtse, mert hatást akar elérni, azt szeretné, ha a látogató az ő teljes egyéniségét, azt az egész bonyolultságot elvinné-vihetné magával, ami benne van. Erős, primér színekkel és gondolatokkal törődik ez a művésznő. Nem lírai alkat. Nyoma sincs a képeken az érzelemnek, annak az érzelgősségnek, amitől a századelőn úgy hasra tudtak esni a színészeteket is jól gyakorló mű-ítészek. , . 54 VI. évfolyam #1996. december hó # 4. szám
