Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - F. Balog Erzsébet az Ifjúsági Házban
Ez a művésznő merész, nagyon egyenes és nagyon határozott témákat fest. Minden képén a színek harsogva ütköznek egymásnak, egymásba, - ahogy testi és lelki konfliktusokat mások nem szoktak megjeleníteni. Itt nincs valőr, az árnyalatoknak és a témáknak, az érzelmeknek finom egybesikítása, netán egy- bejátszása. Jellemzésként és hogy mennyire kemény értesülései vannak az életről, a küzdelemről és hogy nem mesemondóként és nem a falvédőről lépett le, hogy oktassa a képzőművészetet a főiskolán, elmesélem az alábbi apróságot: Már az Operában szerepelt ama bizonyos tárlaton a két hátsó lábán magasba ágaskodó kutya, ami felkeltette érdeklődésemet. Maga az állat annyira dühödt, mindent széttépni akaró pózban tátja az ég felé, azaz a harapni-, tépnivaló felé a száját, hogy Az erősebb kutya... meg is kérdeztem a művésznőt: Csak ebben az állatban feszül ennyi düh, harci vágy, vagy... Akkor a művésznő az ő finom, sokmindent eltakaró-elleplező mosolyával nem válaszolt szavakban. A tárlat után ígértem, hogy írni fogok róla. Ha lehet, adjon nekem egy jó fotót, vagy jó fotókat, mert a látvány mindennél jobban tájékoztatja az olvasót. Napok múltán, nyilván végiggondolta, mit tesz, kezemben nyomta ennek az ágaskodó kutyának képét, legnagyobb meglepetésemre a hátsó oldalon ezzel a teljesen nyílt képazonosítóval: „Tempera, 100X70 cm" - és a további szöveget ismételt idézőjelben közlöm, mert nem tőlem származik: „Az erősebb kutya...” Ez a művésznő pontosan érzékeli a világot, benne az embert, amely-aki nem is olyan ritkán, feltűnés nélkül elvegyülhetne a négylábúak között. Most már nemcsak témái közelébe jutottam, de arra is magyarázatot találtam, miért „meszeli át” néha aktjait, amelyek rendszerint hanyatt és hanyagul lelógóan fekszenek a ke- reveten, és ad olyan feliratot a látványnak, hogy a kisváros és népe még csak véletlenül se menjen el odáig, ameddig a művésznő gondolatai elszabadulnak-el-elszárnyalnak. Ilyen a művészet, a szépség meg az emberi természet! VI. # évfolyam 1996. december hó # 4. szám 55
