Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)

1996 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Kutas László kisplasztikái

kísértik meg ezeket az igazán egymásra és hivatásukra talált művészeket, bizonyítja a lengyelek kedvelt szentje, a mi Hedvigánk is, a maga teljes királyi méltóságában állítván őt talapzatra, mert magyar királyi család sarjadéka.

Itt is található lovas, In memóriám Sz. L, és hal is látható kiterítve, tálcán.

Ez a két kerámikus elbeszéli nekünk, mennyi báj és kecsesség rejlik, támad ránk, igéz meg a női test mozgásában. A táncolok közül nem egy elmegy az artisztikum szélső határáig, hanyatt dőlve csaknem körvonalba ível a gerince, hogy érzékeltesse: az önfeledtség ezerféleképpen fejezhető ki, az érzelmeknek a skálája - mozgásban - csaknem végtelen.

Jó terep ez a Szenátor Ház a művészeknek. Remek piacot kínál is nekik. És ez azért külön becse ennek a helynek, hogy úgy teszi, olyan elegánsan. A felkínált érték egybehang- zik a hely stílusával. Ez is jó egy „piacban”!

És hogy is van ez a bronzolás - kerámiából?

Kutas László kisplasztikái

Többször foglalkoztam már azzal a zárt és értékes érzelmi világgal, amit Kutas László szobrász- művész apróbb-nagyobb bronz-kompozíciói jelenítenek meg, tárnak a kortársak elé és az idő fölé, hogy a gyermekek szeretetreméltósága, játékossága, vonzása bennünk is megfészkelődhessék.

Hetekkel ezelőtt, a pesti Csók Galéria „auslag-jában”, tehát a legfeltűnőbb helyen, a Váci utca közönségének a szeme elé kirakva sorakoztak ezek a kecses, nagy mesterségbeli tudást és mély emberszeretetról valló műalkotások. A belőlük áradó derű — s az az emlék, hogy egyszer én is voltam fiatal, ilyenfajta játékos - sokáig ott tartott a látványnál. Meg is kértem

Kutas Lászlót testvérén, dr. Martino-vitsnén keresztül, küldené el nekem ezeket a fotókat, hadd tegyünk le egy csokrot ezekből a játékosságokból a Hevesi Napló olvasóinak az asztalára, íme:

1. Álmodozás

2. Rebeka

3. Te re fere (fent)

VI. * évfolyam 1996. december hó # 4. szám

53