Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - KÖZÉLET - Csillag László: Keveset iszik a magyar - adjunk még neki!...
Az országok között kereskedelmi szerződések rögzítik a kivitelt, vagy behozatalt képező áruféleségek sokaságát. Külkereskedelmünk, úgy gondolom, nem kap dicséretet hazánkfiaitól, hogy szükségét látta a világ másik sarkából, sok-sok ezer kilométeres messzeségből, ilyen áruféleség behozatalát. Persze az is lehet, hogy rájuk „sózták” egyéb árukkal együtt. Ha így van, nem válik érdemükre s nekünk el kell gondolkozni, többek között ezen is. Országunk - sajnos - abban az igazán kétes értékű „dicsőségben” részesül már évek óta, hogy alkoholofogyasztás tekintetében a világ élvonalába „sikerült” felküzdenie magát. Ez azzal is jár, hogy alkoholizáló embertársaink különféle betegségek sokaságát „szerzik be” maguknak, a túlméretezett alkoholfogyasztás miatt. A legszomorúbb pedig az, hogy az alkohol miatt családok tíz- és százezrei bomlanak fel. Házastársaknak kell mérhetetlenül sokat szenvedniük az ivással járó brutalitások következtében, gyermekek kerülnek az utcára, javítóintézetbe és fiatalok börtönébe. Az államnak hatalmas terhet jelent a munkából az italozás miatt kiesettek gyógykezelése, az elvonókúrára kerültek gondozása és a társadalom részére való megmentése. Nem hagyhatjuk ki a sorból, az egyre terjedő és a felelőtlenség magas fokátjelző ittas vezetés által okozott, sokszor életfogytig tartó személyi sérüléseket s a sok-sok családot gyászbaborító szomorú haláleseteket. Ez egytől-egyig mélyen lesújtó tragédia. Egy pohár bor elfogyasztása a vasárnapi, vagy akár hétköznapi ebéd után nem kárhoztatható, hisz ez még az emésztést is elősegítheti. De tudni kell, hol a határ s itt minden gondolkozó ember „állj”-t kell, hogy parancsoljon magának. Ugyanakkor fel kell szólalni az üdítőnek álcázott bármiféle alkoholos lé behozatala ellen. Itthon pedig teljesen fölösleges a „Kölyök pezsgő”, a „Tini pezsgő” és hasonlók gyártása, hisz így gyermekeink, unokáink észrevétlenül és akaratuk ellenére is, a felnőtteket utánozva hozzászokhatnak az előbb gyenge, később erős és sokszor megállíthatatlan alkoholfogyasztáshoz. Ettől pedig mentsen meg az Isten minden családot. Ennek az írásnak a címét azért helyesen értelmezve akként fordíthatjuk meg, hogy: ne igyon annyit a magyar s ne adjunk neki még többet. Mindez persze ma még jámbor óhaj, de ha így lenne, bizonyossá válhatna, hogy józanul nyugodtabb, szebb és boldogabb lenne mindannyiunk élete. Csillag László VI. * évfolyam 1996. december hó # 4. szám 47
