Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - KÖZÉLET - Csillag László: Keveset iszik a magyar - adjunk még neki!...
Keveset iszik a magyar — adjunk még neki! A kedves olvasók közül bizonyára sokan meghökkenve, homlokráncolással, só't megütközve nézik írásom címét. Teszik ezt azért, mert hisz az újságok hasábjain, tanulmányokban, könyvek lapjain és a közreadott statisztikai adatok szerint, ennek éppen ellenkezője áll fenn, só't saját maga is nem ritkán tapasztalhatja, hogy fenti címben foglaltaknak az ellenkezője az igaz. Épp ezért sietek kijelenteni, jómagam is ez utóbbit tapasztalhatom; az írásom címe keserűen ironikus, ami majd az elmondandókból is kiderül. Áruházaink, üzleteink polcai dúsan megrakottak a szeszes italok bőséges választékával. A szerényebb palackoktól kezdve, a legkülönfélébb extra italkülönlegességekig. Kínálják magukat, az egyre feljebb és feljebb törő árakon. Itt igazán lehet válogatni. Itt nincs hiánycikk. De van csalafintaság. Az emberi kapzsiság mindinkább magasabb fokra hág. Persze a kapzsiság nem mai fogalom, régen éppígy meg volt, hisz az Újszövetségi Szentírásban, már Szent Pál apostol a Timóteushoz írt levelében mondja 6. fejezet 10. versében, hogy „Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság”. Ez igaz is és mondhatjuk, hogy a kapzsi ember a haszonszerzés legkülönfélébb módját ötli ki, hogy minél nagyobb anyagi hasznot húzzon, kíméletlenül, akár meg nem engedett módon is, a mindenható profit érdekében és annak elérésére. Ezekről szólva, nem is kell messzire mennünk, hogy érzékeljük a fentiek valóságát. Csak be kell térni a sok közül egyik csemegeüzletbe s akár kíváncsiságból, akár figyelembevétel céljából, ha végigpásztázza az italféleségek sokaságát, tűnődve állhat meg egy felírásnál. A felírás így szól: alkoholos üdítő. Hopp. Hát ez meg mi akar lenni? Józan ésszel ugyanis úgy gondolja az ember, hogy az üdítőital üdít. Viszont az alkoholos üdítőről ezt aztán a legjobb akarattal sem mondhatjuk. A szeszes és üdítőitalok százféle fajtája szinte elárasztja az üzletek eladótereit. Mivel pedig az üdítőitalok nagy részét a gyerekek és ifjak fogyasztják, nem árt odafigyelni, mit emelnek le a polcokról. Anyukák, nagymamák, főleg ti adjátok a zsebpénzt zsenge gyermekeiteknek, unokáitoknak, gyakrabban figyeljetek arra, hogy a fiatalok ne csak üdítőre költsék a pénzüket, kiváltképp ne alkoholos üdítőre, mert ez nem vezethet jóra s az esetleges, de elképzelhető rászo- kásból jóvátehetetlen baj is származhat. Ezt a bizonyos alkoholos üdítőt kézbevéve tanulmányozhatjuk, hogy gyártási helye: Auckland (ejtsd: Oklend). Bizonyára nem mindenki tudja, hol van ez idegen helység. Hogy egy kis ismeretterjesztésnek is eleget tegyünk, elmondjuk, hogy ez a város, a Csendes Óceánban, Ausztráliától délkeletre fekvő s két nagy és néhány kisebb szigetből álló Új-Zéland állam legnépesebb városa. Hazánkhoz való távolsága nem mondható csekélynek. Ezért üthet szöget a fejünkbe az a gondolat, vajon miért kell nekünk több mint 21.000 kilométer távolságból alkoholos üdítőt importálni? Hát nincs nekünk megfelelő mennyiségű italunk itthon, - legyen az akár alkoholos, akár alkohol nélküli üdítő? De alkoholos inkább ne. 46 VI. évfolyam #1996. december hó # 4. szám
