Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Börtönélet 1957-1958. (részlet)
És üzenem mindenkinek testvérnek, rokonnak, idegennek, gonosznak és alávalónak, annak, akit a fájás űz és annak, kinek kezéhez vércseppek tapadnak: vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol font a magas ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok s a víz szalad és csak a kő marad, a kő marad. (Wass Albert: Üzenet haza) Közben hárman tanúként résztvettek egy katonai bírósági tárgyaláson, melyet volt tanszékvezetőjük ellen kreált a megtorlás. A fiúk, a már kiosztott ítéletük biztonságában kemény tanúkká lettek. Minden hazug vádat megcáfoltak. Az idős vádlott, tisztelt alezredesük, enyhe büntetést kapott. A hetedik napon délelőtt, vidám egyetemi diáktörténetek felidézése közben, nagy zajjal nyitották a súlyos cellaajtót. Az ajtónyílásban terpeszkedve állt a leggúnyosabb smasszer, a „Csinos”. Madárfejéből magas hangonjött az ukáz: „No, most már vége az aranyéletnek! Szedjék össze magukat! Ki a folyosóra! — Indulnak Vácra!” 1996. október Renn Oszkár Szabados Árpád: Párok Giczy János: Emlék virágokhoz
