Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Juhász Ferenc: „Már a jövő se a régi!” (grafitti) zsinat utáni töprengések
Juhász Ferenc: „Már a jövő se a régi !“ (grafitti) zsinat utáni töprengések Az egyházmegyei zsinat után szükséges a dokumentációk elkészítése mellett egyfajta összegzést is készíteni a történtekről. Az összegzés elkészítésének talán legfőbb szempontja az, hogy ne csupán visszaemlékezés legyen a zsinatra és az azt megelőző hónapok munkájára, hanem keresse azokat a lehetőségeket, amelyek irányába az egyházmegyének, vezetőknek és tagoknak egyaránt lépniök kell. Már az ország több pontján lezajlott egyházmegyei zsinatok jelzésértékűek voltak egyházmegyei zsinatunk számára, miszerint a helyi zsinat nem lépheti át az Egyház törvényeit, de nem hozhat olyan döntéseket sem, amelyek ellentétesek a többi egyházmegye gyakorlatával: Ez az egyház egységének és szugcessziójának legalapvetőbb követelménye. Fölvetődhet a kérdés, ha lényeges a szempont, hogy a különböző egyházmegyék gyakorlatai ne térjenek el markánsan egymástól, akkor mi szükség van az egyházmegyék külön zsinataira, hiszen egy országos grémium létrehozhatna egy pasztorális munkadokumentumot, vagy pedig egyetlen egyházmegye felajánlhatná zsinati munkája eredményeit az összes egyházmegye használatára. Ezen a két lehetőségen elgondolkozva érezhetjük meg: bár sok hasonlóság van az egyházmegyék pasztorális gyakorlata között mégsem lenne helyén való, ha az egyes egyházmegyék nem saját maguk készítenék el jövőjük tervezetét.Valójában a zsinati munkában nem a megszületett eredmény az igazán döntő, hanem az a folyamat, ami alatt az eredmény megszületik, és így az abból fakadó tenni valót is sajátjának érzi egy közösség. Mi is ezt tapasztaltuk az egyházmegye területén, a zsinati munkában közvetlenül és közvetve résztvevők. Az által ugyanis, hogy egy-egy adott feladat szembesített sokakat az egyházmegye területén élő hívek és papok életével, munkájával, egyben önazonosságunkat erősítette. Egyháziasságunkat növelte, egymásra találásunkat elősegítette. Az előkészületi idő során mindenkinek aki az egyházhoz tartozónak vallja magát, lehetősége nyílott véleményét kifejezni. Jómagam abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a zsinati iroda vezetőjeként ráláthattam a munkafolyamat minden pontjára. Voltak akik hiányolták a folyamatos információt. Voltak, akik szkeptikusan tekintettek az előkészület komolyságára és talán magára az egész zsinatra. Voltak, akik a kezdetektől nem kapcsolódtak be a folyamatba, úgy ítélve meg a dolgokat, hogy ez meddő, élettelen próbálkozás, amelynek nem sok értelmét látják. Voltak, akiket saját helyzetük kilátástalansága tett pesszimistává, vélt vagy valós sérelmeik tartották távol a zsinati munkában való részvételtől. Mások viszont kifejezetten arra törekedtek, hogy a zsinat konkrét megfogalmazásaiban tükrözzön egy új, korszerű egyházképet, amely mindenképpen a világi hívek nagyobb arányú bevonását jelenti. Azokon a plébániákon, ahol a világi hívek már eddig is döntő szerepet kaptak, nyílt és őszinte sürgetés formájában jelentkezik ez az igény (Miskolc- Mindszent, Kazincbarcika). Sokszor, a zsinati munka egy-egy lassúbb időszakában éppen a világiak részéről kaptam biztató megkereséseket: nehogy leálljon a folyamat. A zsinat lezajlása után is főleg a világiak azok, akik sürgető formában kérik a továbblépést, a dokumentum-kötet publikálást, a zsinat határozatainak közzé tételét. VI. * évfolyam 1996. december hó * 4. szám 37
