Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Denke Gergely: Mocsáry Lajos nemzetiségi kapcsolatai
és 48-as párt magáénak nem ismeri el s vele... szolidaritást nem vállal...” Mocsáry ekkor kilépett az országgyűlési pártkörből. Iványi azzal indokolta Mocsáry megtagadását, hogy annak álláspontja „a párt programjával és törekvéseivel homlokegyenest ellenkezik”. Mocsáry nyílt levélben igazolta magát választói, a Kecskemét után őt bizalmával megtisztelő Kiskunhalas népe előtt: nem ő lett hűtlenné! A halasiak újból bizalmat szavaztak képviselőjüknek. Támogató nyilatkozatukat Mocsáry hasonlóan nyílt levélben köszönte meg. Az esetről, a nép, a színmagyar Halas bátor hűségéről, a szerb Zastava részletes tájékoztatást közölt. A nemzetiségi tábor újra nagyszámú nyilatkozatban rótta le köszönetét Mocsárynak. Üdvözlő levelek sora, táviratok özöne érkezett címére. A Prágában tanuló délszláv egyetemi ifjúság és a pesti szerb diákság is elküldte üdvözlését. A Mocsáry-dráma körképében ekkor újabb változás következett: a nemzetiségiek igyekeztek őt - a maguk mandátumával - visszatartani a politika küzdőterén. Újvidék népe, az „egyesült szerb-német-magyar ellenzék” jelölte képviselőjének, mikor a reakció megújuló támadásai miatt halasi mandátumának megújítása kétségessé vált. Az Újvidékre látogató Mocsáryt oly kitörő lelkesedéssel és ünnepélyességgel fogadták, mint magyar politikust még soha. Vonatát „tarackok” dörgése, ezernyi „zsivio”, „hoch”, és „éljen” zúgása fogadta. A pályaudvaron három nyelven üdvözölték. Másnap a zsúfolásig megtelt Szerb Nemzeti Színházban elmondott beszédében a soviniszta kormánypolitika felszámolását követelte. Este vagy hatezer főnyi tömeg vonult el szállása előtt, élén 300 fáklyással, zászlókkal, melyeken Mocsáry cirill betűkkel kihímzett neve lobogott. Mégis megbukott. A nagy hirtelen idevezényelt állami tisztviselők voksaival és a kormányzattal függő viszonyban lévő más egyének szavazataival sikerült a reakciónak meghiúsítania megválasztását. Mocsáry azért később is fenntartotta kapcsolatát a „szerb Athén” népével, érdeklődött a délszláv nemzetiség ügye iránt. Azok sem feledték őt. 1905-ben megjelent röpiratával elmélyült elemzéssel foglalkozott az újvidéki Branik c. liberális párti szerb lap. A Zastava több alkalommal is ismertette az újvidéki Határőrben 1906-ban megjelent írásait, egyebek közt azt is, amelyben fölvetette az Újvidéken felállítandó szerb egyetem gondolatát. Ugyanezen év szeptemberében a Branik vezércikkben méltatta Mocsárynak a lap alapító szerkesztőjével, Polit-Desancic Mihállyal, a magyarországi szerb liberális párt vezérével való barátságát. Veljko Petrovic a századforduló nagy szerb lírikusa és publicistája - a magyar kormányzat átmeneti közeledési kísérletei idején az együttműködést munkálok egyike - napjainkban írt visszaemlékezéseiben a „nagy szerbek-horvá- tok” mellett Rákóczi és Kossuth neve mellé Mocsáryét is odaírta azok sorába, akik „véreikben... ébresztgették a népi összetartozások tudatát...” Mocsáry román kapcsolatai: Mocsáry 1861-es beszédére a románság is felfigyelt. Baráti kapcsolatba került nemzetiségi román politikusokkal, publicistákkal. Román kapcsolatainak elmélyülése az 1874. évi választási törvényjavaslat vitájában elhangzott nemzetiségbarát megnyilatkozása után következett be. Roman Sándor (író-politikus, a budapesti egyetemen a román nyelvi és irodalmi tanszék tanára) megkapó szavakkal köszönte meg és méltatta a „törzsökös magyar” bátor kiállását. Ekkoriban erősödhetett meg barátsága Pap Györggyel (Gheorghe Pop de Basesti) a román komité későbbi elnökével is, aki feltehetően az ő ösztönzésére csatlakozott a függetlenségi párt képviselői köréhez. 1879. május 8-án a Familia c. román irodalmi és művelődési folyóirat első oldalán hozta Mocsáry arcképét és a róla szóló cikket. „Egy magyar arcképe a Famíliában! Tizenöt esztendeje jelenik meg ez a lap, és ez most történik meg először...” - írja a szerkesztő, Vulcan József, 30 VI. évfolyam # 1996. december hó * 4. szám
