Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Denke Gergely: Mocsáry Lajos nemzetiségi kapcsolatai
ténész Mocsárjával foglalkozó cikkében megállapítja, hogy az ő „nemzetiségi kérdés megoldására vonatkozó javaslata... a leghaladóbb, legközelebb áll a nem magyar nemzetek programjához..., a történelem ó't igazolta.” Mocsáry délszláv kapcsolatai: Mocsáry 1860-ban megjelent „Program a nemzetiség és a nemzetiségek tárgyában” c. művét a zágrábi Pozor méltatta: ez volt az első' sajtóvisszhang nemzetiségpolitikai megnyilatkozásaira. Bemutatkozó parlamenti beszéde után a nemzetiségiek közül barátja lett több hazai délszláv politikus. Valamivel később ismerkedhetett meg Miletics Szvetozárral, a Szerb Nemzeti Szabadelvű Párt vezérével, akit „hamis fikciók” alapján a kormány börtönbe záratott. Mocsáry kiállt Miletics mellett. Fellépése kiváltotta a soviniszta politikusok dühét, egyszersmind elismerést és népszerűséget szerzett neki a délszlávok körében. 1879. április 30-án, a magyar nyelv kötelező népiskolai oktatásáról szóló törvényjavaslat vitájában, leleplezte annak nyílt és erőszakos asszimilációs jellegét. A szerb Zastava elsőként méltatta Mocsáry kiállását. A helyzetet bonyolította, s Mocsáry személye körül a feszültséget növelte, küzdelmét még nehezebbé tette az, hogy időközben a Függetlenségi Párt elnöki székébe a kormánypárttal együttműködésre hajlandó Irányi Dánielt ültette az ellene immár saját pártján belül is, mintegy hátulról támadó reakció. Mocsáry 1886. januárjában „XY” szerzői álnéven röpiratot adott ki az erőszakos asszimilációt szolgáló „közművelődési egyletek” ellen nemzetiségvédő éllel. Ez az írás, majd ennek - már saját neve alatt kiadott - folytatása tovább fokozta az ellentábor haragját. A közoktatási költségvetés vitájában a kormányzat nemzetiségellenes iskola- és művelődéspolitikáját elmarasztaló „filippikája” után a sovinizmus támadásainak lavinája zúdult reá. Ebben a pattanásig feszült légkörben történt, hogy a Ház költségvetési vitája során Dimitrievics szerb ellenzéki képviselő a nemzetiségi kérdés radikális megoldását sürgető beszédében kinyilvánította: egyedül Mocsáry személyében lát biztosítékot a kérdés békés megoldására. Egy kormánypárti szerb képviselő erre kijelentette: „A többi szerb képviselő nem osztja Dimitrievics véleményét”. Azokban a pillanatokban - mint a Zastava - tudósítója írta - „minden szem a szerb képviselőkre szegeződött... De ott mély hallgatás ... honolt...” Megtagadták saját testvérüket, megtagadták Mocsáryt is. A soviniszta reakció hívei kárörvendve kérdezték: hogyan, hát Mocsáry nagyobb szerb - a szerbnél...?! 1887. február 15-én elmondott beszédében Mocsáry példák sorával leplezte le a kormány nemzetiségellenes katasztrófapolitikáját, majd rámutatott a nemzetiségekkel kapcsolatos belpolitikánk józanságra intő külpolitikai összefüggéseire: „.. .kétségbe vonom azt, hogy akár Szerbiával, akár Romániával állandó és biztos szövetségben lehessünk anélkül, hogy sikerüljön nekünk idebent oly nemzetiségi politikát inaugurálni, amely kielégíti... az itteni románok és szerbek zömének helyes és jogos nemzeti aspirációit... a szerbek és románok a Száván és a Kárpátokon túl a legnagyobb érdeklődéssel viseltetnek itteni fajrokonaik iránt, mert ezek nemzetiségük állagához tartoznak...” Döntő tehát - vonja le Mocsáry a figyelmeztető végkövetkeztetést -,, ,hogy milyen nemzetiségi politikát követ a magyar állam és társadalom idebent... ” A szemtanú így írja le az ez után történteket: „Gúnyos derültség zaja támadt a teremben, még fokozódott ez, mikor Dimitrievics... odament Mocsáryhoz és kezet nyújtva gratulált neki. - Zsák a foltját! - kiáltozták... A szélsőbali öreg Lükő Géza... harsányan odakiáltott a teremszolgáknak: „Nyissák ki az ablakokat! Ki kell szellőztetni ez után a beszéd után!” Másnap Iványi pártelnök „ünnepélyesen” megtagadta a pártalapító vezért, bejelentvén a Háznak, hogy Mocsáry Lajosnak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját a „függetlenségi VI. # évfolyam 1996. december hó # 4. szám 29