Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - VERS ÉS PRÓZA - Varga Alexandra: Teremtésmítosz
érkezett Manweval, de Yavanna születéséig ő is egyedül érezte magát. Végtelen zenéjének nem akadt más hallgatója, csak a kósza Szél. Amikor a Dal abbamaradt, nem volt kit ringatnia álma mélységeiben. Ilyenkor csendesen várt. Várt, amíg Yavanna nevetésének gyermekei alá nem szálltak ölébe s testvére által teremtett élet fel nem dobogott mellkasának kék bölcsőjében. Ulmó boldog volt magányában, nem hiányzott neki senki. Néha azonban megfújta fenséges szólamú kürtjét, melynek hangja az Egy felé szállt a Világ Őrzőivel egyetemben s egy halk hangú boldog ütemben dobogott tovább lelke mélyén. A Dallamban volt valami, aminek ideje még nem érkezett el és ami majd örömet ad minden Valának és Teremtőjüknek. Ulmó tudta ezt és várakozott... J\ Tűz Az ő neve Varda lett. Bíbor kezeinek érintése nyomán tízezer apró csoda villant fel a bársony-sötétben. Tízezer ragyogó fénypont, mint egy eleven kacagás ezüstös csengése... Testvérei ámulva nézték — mert a boldog szellem szívéből — mintha Eri szeretetének tartana tükröt — lobogó varázs áradt ki a légbe, forrón és vörösen. Varda pedig csak dalolt, egyre csak dalolt. Szelíden de mégis félelmetesen és hangja egyre feljebb és messzebb vette az irányt, mint akinek még nincs otthona. Piciny kelyheit Csillagoknak nevezte el a Tüzek Királynője. Lobogott és tombolt a fénylő testű Tűz és türelmetlenségében lázadozva csapott ki Csillagtestéből. Szenvedélyesen fonta körül teremtőjének fénykezét, ha az csendre intette. Türelmetlenségében elfeledte, hogy ő sem láthatja meg előbb a várva-várt csodát, csak ha elérkezik az idő. Utóhang Túl a Holdon, túl a Napon Egy világ visszavár Ne felejtsd el azt a békét Amitfelkínál. Megyünk tovább az úton Melyen elindultunk rég, A Tündecsillag azóta is Fejünk fölött ég. Tenger, sziget, izzó kincs A Lélek bensejében - Akik régen voltunk Ma is azok vagyunk Csak egy új mesében... VI. # évfolyam 1996. december hó * 4. szám 19
