Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - VERS ÉS PRÓZA - Cserniczky Dénes: Lourdes Egy zarándok-út élményei és emlékei
Lourdes Egy zarándokút élményei és emlékei Úgy gondolom, kevesen vannak a világon, aki közömbösen elmennek emellett a név mellett: LOURDES. Vallásos embernek megjelenik képzeletében az Istenanya, a lourdes- i barlang a forrással, a csodás gyógyulások, a megmagyarázhatatlan légkör, ami azt jelenti: LOURDES. Aki nem vallásos, az legfeljebb nem hiszi mindazt, ami ott történt vagy történik, de ha elmegy oda (mert ilyenek is vannak), legyűgözi a hely varázsa. Mit mond a lexikon: LOURDES (Lurd): Város és világhírű búcsújáróhely Dél-Franciaor- szágban, Hautes-Pyrénées departementben. A kegyhely eredete Soubirous Bernadette látomásaira megy vissza. A 14 éves molnárleány 1958 február 11. és július 16. között a városka határában lévő' massabielle-i sziklabarlangban tizennyolcszor látta megjelenni Szűz Máriát. A megjelenés helyén bó'vizű csodálatos forrás fakadt. Én nem turistaként utaztam Lourdes- ba. Zarándok út volt. Kemenes Gábor atya és Király Gyöngyi idegenvezető' szervezték, a Camp- Tours Utazási Iroda BT bonyolította le autóbusszal. Időpont: 1996 október 11-1ÉL Nekem, túl a várható élményeken, különös eseményt jelentett, hogy velem utazott 17 éves unokám, Béni, Takács Bence. Egyébként ő volt a társaság legfiatalabb tagja. Kettőnk célkitűzése az volt, hogy kérjük: nézzen le Mária a mi kis családunkra, ezen belül az én legkisebb unokámra, Annára, és segitse megoldani gégeproblémáit, amit én orvosi melléfogásnak tartok. Tehát elindult a csoport a reggeli mise után, ami később kezdődött, mint azt tervezték, mert Kemenes atya autója (Trabant) dugóba került az Árpád-hídon. Délelőtt 11 órakor elindultunk. Csomagok pakolása, az idegenvezető tájékoztatása, majd Kemenes atya hangja: „Dél van. Mondjuk el az Őrangyalát”. Béni megdöbbenve néz rám. Ja, öreg — mondom én — ez zarándok út. Azután elmondtuk, ki miért megy Lourdes-be. Van, aki családjáért, van, aki saját testilelki bajáért. Mi is elmondtuk Annácskát, Édesanyját, családunkat. Meghatódtam, mert sokan voltak, akik túl a saját bajukon a Magyarok Nagyasszonyához jöttek könyörögni Magyar- országért. És minden egyéni kívánság után mindenki imádkozott minden egyes társáért. Fél szemmel láttam, hogy Béni nem szól egy szót sem, de kezd valamit megérteni. Elvackolódtunk az éjszakai „nyugodalomra”. Valaki a lábamnál aludt a földön (hogy ez nekem nem jutott eszembe). Átaludtam (fel-fel riadva) Ausztria nagy részét. Hajnalfelé megmosakodtam Olaszországban. Béni szeméből kiröppent az álom és elüvöltötte magát: AC MILAN (ez egy futball-csapat). Reggel. Megérkezés MENTON-ba, amit MANTON-nak ejtenek ki. A Földközi tenger partján fekszik. Itt mise, amit Kemenes atya mond. Utána kis mozgás, levegőzés. Fantasztikusan szép város ez a Menton (Manton). Mi jöttünk a fagyos magyarországi őszből, ezek a franciák pedig fürödnek a tengerben. C’est la vie (ez egy ismert francia mondás.) Nem tudom, mit mondanék mondjuk Kenyában). Beszállás. Indulás. Irány: AVIGNON. Avignonról többet majd visszafelé-jövet irok, mert most csak megaludtunk (végre ágyban). Megint beszállás. Indulás. Irány utunk végcélja: LOURDES. Útközben, mint zarándokokhoz illik, imádkozunk, énekelünk. Itt hallom először a Lourdes zenei jelképévé vált, előttem eddig ismeretlen, AVE MARIA-t. Valami történik, amit megmagyarázni nem lehet. Izgalom, várakozás, csendes feszültség és megérkeztünk. Kiszállunk. Megyünk a Barlanghoz. Ránézek Benire. A kamaszos hányavetiséget felváltja valami más, aminek nem tudok nevet adni. Meglátom a Barlangot és elsírom magam. (folyt, köv.) Cserniczky Dénes 1 11 ___I! f'/ 2 0 VI. évfolyam #1996. december hó # 4. szám
