Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - VERS ÉS PRÓZA - Giovanni Guareschi: A töpörtyű
Elhatároztam, hogy kikényszeríteni egynémely kevésbé korlátolt cirmosok közreműködését. Kinyitottam a kis helység ablakát, és néhány apró darabot a párkányra tettem. Újra bezártam az ajtót és reménykedve vártam. A közvélemény a házunkat tekinti - joggal - a környék valamennyi macskája találkahelyének. Kilestem az udvarra és láttam, hogy a macskák éppen gyülekezni kezdenek, mintha csak az éter hullámain titkos mozgósítási parancsot kaptak volna. Felmentem az emeletre. Rövidesen pokoli lárma, rémítő hangzavar verte fel a földszint csendjét. Lementem. Margheritát találtam a belülről döngetett ajtó előtt: kétségbeesetten kereste a kamra kulcsát.- Véletlenül zsebre vágtam - szabadkoztam és átadtam a kulcsot. Nejem eltűnt a kamrában, de hamarosan behívott.- Ide nézz! - mondta, és ujjával a földre mutatott. Alig ismertem meg a kandúrunkat; sose láttam még ennyire helybenhagyott macskát.- Jól nézd meg, Giovannino! - kiáltotta Margherita. - Nézd meg és ámulj! Valamelyik szerencsétlen flótás bejöhetett a kamrába, kinyitotta az ablakot és elfelejtette visszacsukni. Egy rabolni vágyó kandúr-horda tört be aztán a kamrába. De Zsanzsi megérezte a veszélyt, és itt termett. Meglapult és várta a rablókat. Tizen voltak egy ellen; de ki tud megfélemlíteni egy kandúrt, akinek tiszta fogalmai vannak a kötelességteljesítésről? Harcolt, mint egy oroszlán! Nem hátrált egy millimétert sem! A támadók össze-vissza karmolták szegényt, de Zsanzsi nem tágított... íme, itt fekszik a hős! Véresen, összemarcangolva, szinte haldokolva, de győztesen! A töpörtyű, amit a gazdája annyira szeret, megmenekült! Ép és sértetlen!... Nézd hát Giovannino - fejezte be ódáját Margherita elérzékenyülve -, itt fekszik a hős, aki habozás nélkül kockára tette az életét, hogy megvédelmezze a gazdája töpörtyűjét! Lehajoltam, hogy megsimogassam a hős kandúr megtépázott fejecskéjét; közben halkan odasúgtam neki:- Te nyomorult! így történt, nem félek bevallani. Jöjjenek csak tiltakozni az Állatvédő Egyesület képviselői: hajlandó vagyok megismételni, amit akkor mondtam: „Ez a macska nem hős, hanem gazfickó!” Az Állatvédő Egyesület, ha lenne benne egy mákszemnyi lelkiismeret, engem védene, nem a macskát! Mert neki aznap este nem kellett töpörtyűs puliszkát vacsoráznia. Aznap este én voltam az, aki puliszkát evett töpörtyűvel. Egyedül én. A többiek ugyanis nem voltak hajlandók enni a töpörtyűből, amelyről tudták, mennyire szeretem. Feláldozták magukat értem! Én meg ettem a töpörtyűt, aznap este, a következő, meg az arra következő napon is. Újra nekiláttam hát a töpörtyűnek, és még most is eszem; ráadásul kénytelen vagyok tartani a számat, nehogy szeretett Margheritám újra megvádoljon, hogy durva lábbal taposom sárba a feleségem, a gyermekeim és a macskám önzetlen áldozatát. Pedig a hős én vagyok! Ezerszer nagyobb hős, mint a megtépázott kandúr. Ezerszer győzedelmesebb hős, mint a macska, mert végül is a töpörtyűtömböt én győztem le, én pusztítottam el, én igáztam le; ma este, vacsora idején tökéletesen meg fogom semmisíteni. Ebben már teljesen biztos vagyok; mindenre elszántam magam; csak Isten lenne képes megállítani, az emberek és a földi dolgok soha! (Fordította: Víz László) VI. # évfolyam 1996. december hó # 4. szám 15
