Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - VERS ÉS PRÓZA - Giovanni Guareschi: A töpörtyű
Hírke Rózsa Emlékezzünk! „...Magyarnak lenni: nagy, szent akarat, Mely itt reszket a Kárpátok alatt: Ha küszködőn, ha szenvedőn,... Féltőn borulni minden magyar rögre S hozzátapadni örökkön-örökre!... ” Sajó Sándor: Magyarnak lenni... 1922. A Műegyetemről indultunk. Tíz óra tájt indultunk 1956 október 23-án délelőtt. Csöndben vonult a magyar ifjúság. Mi volt a felvonulás célja? Megértetni, hogy hagyjanak végre minket! Szabadok akarunk lenni, mint az osztrákok. Ausztriából már hazamentek az orosz csapatok. Hagyjanak el minket is. Elég volt a kommunizmusból. AVarsói Szerződés sem kell. Elég volt Lenin-Sztálin utódaiból. Ne parancsolgassanak nekünk. Nem kell a hamis szocializmus. Emberséget, igaz emberséget akarunk, és nem azt, amit kaptunk a „felszabadulás” után. Mert mi történt 1945 után? Volt itt minden, csak emberség nem. Végig szenvedtük a tizenegy évet. Kisemmizték a birtokkal, gyárakkal rendelkezőket. Elvettek tőlük mindent, aztán kitelepítették őket. A kommunizmus célja: megsemmisíteni a nemzet javát, az arisztokráciát, majd a középosztályt is. így mondta Rákosi elvtárs: „Lecsapoljuk a mocsarakat, hogy megdögöljenek a békák. Akinek van valamije, adja el. Elég egy cipő, egy ruha mindenkinek.” Ez a kommunizmus elve. Vezeti majd a munkásság az országot. Nem kell ahhoz tudás, végzettség. Ülni az íróasztal mellett, azt mindenki érti. Mert az urak mindig ezt csinálták. Hát ezt mi munkások is meg tudjuk csinálni. Aki tejesüzemben dolgozott, az menjen el könyvtárosnak. Kapáljanak a kitelepítettek. Dolgozzanak most ők a földeken. Ha valakinek diplomája van, nem baj, menjen el munkásnak, menjen csak a gyárba dolgozni. De mire jó ez a felfordulás? Elég volt. Kerüljön mindenki a helyére. Dolgozzunk egymásért, magyar a magyarért, ember az emberért. És vonult az ifjúság, s meg nem állt a Bródy Sándor utcáig, a rádió székházáig. De nemcsak gyalog, teherautón is özönlött a sok elégedetlen. Visszhangzott az utca: „Oroszok, menjetek haza!” Erre az erős hangra eldördült a fegyver a rádió székházánál. Tűzharc keletkezett, és hullottak a hősök jobbra-balra. Ez lett a csöndes indulásból, a jóhiszemű felvonulásból. Aztán jött a másnap. Fiatal nemzetőrök vigyáztak az utcán. Vigyáztak, hogy a szabadság elindulhasson a maga útján. Puska volt a vállukon, de nem lövöldöztek. Az emberek nyugodtan jöttek-mentek. Csak az ávósok bújtak, bujkáltak, padlásra, pincébe. Nekik nem kellett a szabadság. Ok továbbra is ragaszkodtak a hatalomhoz. A munka nem boldogít, de a hatalom igen. Az utcán dobozokban gyűlt a pénz. Az volt a cél: segíteni a kisemmizetteken, a szegényeken, talpra állítani az országot! A kirakatok betörve, de senki nem nyúlt az 16 VI. évfolyam #1996. december hó * 4. szám
