Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Boros Anikó verse
Boros Anikó Hipnózis Kényszerhelyzet Szem. Az egyarcúság rémisztő' is lehet Sima végtelen nyugodt szem. Az igazságnak ezer arca van. Akarat. De kié az igazság jaj ki mondja meg! Halk hangok hasítanak agyamba. Levegó'm elfolyott felszínre úszni Szerelmi mámor Most gyenge vagyok. Zihálás. Az örvény lefelé húz haldokló hűs ölébe temet Aztán csönd. Szerető férj gyerek tőlem Szürke gomolygó. Már oly idegenek. Fázom. A lélek mélyei előttem Kavargó havak Előttem úgy tárulnak ki Sírnak. Mint avatott olvasó előtt Tehetetlen vergődés A könyvlapok Nem, nem! És - e terhet sem letenni Almosító béna csönd. Lebegés. Akaratom hálóban fetreng A szem mélyén. Kiáltani kellene! Nincs semmi csak a sötét. Befonnak a merev szemek. Félek. Gyűlölet. Már csak Szem vagyok én is. Sem feladni nem lehet. Elvágyódás Lazul a szál Elszakadni készül Nincs helyem már sehol Nem is volt soha. 26 MWS0 VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám
