Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Varga Alexandra: Vers, próza, grafika
Varga Alexandra Az uralkodó Ülök trónuson Több ezer év óta. Kó'király vagyok Kinek sosem lesz utóda. Szemem nem néz semerre Mégis mindent látok Szóra nem nyíl ajkam Pedig dalolni kívánok. A nép ami fölött Gyó'zelmet arattam Már sodró idő része Itt csak én maradtam. Hallom hogyan vijjog Fenn a vércse Alant zúg a víz Csak én nem vagyok része E lüktető világnak Mert nekem az istenek kőszívet adának. Tartományok híján Itt vagyok hát rabként Bezárva a kőbe Szédülő lélekként. Uralkodó akit nem marnak a percek Sosemvolt király Szolgája a csendnek. Bp. 1995. jún. A mágus A kavargó hóból lassan bontakozott ki a hajnal. A vörös nap halvány sugarai erőtlenül próbálták megvilágítani a fehér tájat - fénnyel oszlatni el a szürke ködtengert, mely páncélként ereszkedett a földre. Néma csend honolt a tájon. A dermedtre fagyott fák között az idő is megállni látszott. A keleti látóhatár ormainál egy alak bontakozott ki a szürkeségből. Hangtalan léptei mély nyomot hagytak a vastag hóban. Lassan közeledett. Látszólag nem zavarta a hideg, a hó és a szél hármasának tomboló dühe vagy tán játéka. Magas alakja rejtve maradt a köpeny alatt, amely a földig ért. A vihar csitulni kezdett. Arany hullámokban érkeztek a napsugarak. A fényözön egyre erősödött. 24 VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám
