Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Cserniczky Dénes: Liszt Ferenc
Viszont: Lisztet Szekszárdon ünnepélyesen köszöntötték születésnapján. A szónok (gondolom a kor szellemének megfelelően dagályos és cikornyás) tósztot mondott. A házigazda, Augusz báró, megkérdezte Lisztet: „Fordítsam?” Mire Liszt: „Köszönöm. Értem, csak nem tudok válaszolni.” Ezt viszont én nem értem. Liszt lényegében kilenc évig élt Doborjánban, ahol született. Német ajkú lakossága volt a falunak nagy többségében, de gyerek is volt ott magyar is. Liszt már egészen kis kora óta a zongora mellett ült és gyakorolt. Dehát gyerek volt és játszott is. Mondom nem értem. Hogyan kerülte el a magyar nyelv ezt az embert, aki, mikor ráébredt újra magyarságára, a pesti árvíz után, lépten-nyomon hangoztatta magyarságát, szóban és írásban. Tehát magyar érzelmű volt. Tehát már gyerekkorában is közel állhatott ehhez az érzéshez, öntudatlanul is. Most nehogy nacionalizmussal vádoljanak, de ugyancsak saját tapasztalatom, hogy még az ilyen vegyes lakosságú falunak nem magyar lakossága is, csekély kivétellel, tud magyarul, jól-roszul, de inkább jól. Az meg lélektani megfigyelés, hogy ahol az ember életének első tíz évét leéli, az döntő hatással van egész életére. Tanúsíthatom, így van. Nekem még ma is a sejtjeimben van a gyermekkori Bélapátfalva és Szilvásvárad. A napokban nézem a tv-t. Doborján. Nyilatkozik valaki Liszt szülőháza előtt, németül. A következőket mondja: „Liszt magát magyarnak vallotta, de ő világpolgár volt, és azért haragudott legjobban, ha őt nemzeti keretbe szorították.” Igen? Hát akkor Liszt önmagára haragudott a legjobban, mert ő mondta: „Mint emberről vagy muzsikusról mondjanak, írjanak rólam bármit is, elviselem, de magyarságomat ne bántsák, mert ebbe belepusztulnék!” (Dr. Koudela Géza: Liszt Ferenc című könyvének 63. oldala.) Végezetül hadd idézzem Bartók Béla akadémiai székfoglaló beszédének egy részét: „Liszt Ferenc magyarnak mondta magát; mindenkinek, magyarnak, nem magyarnak egyaránt kötelessége ezt a kijelentést tudomásul venni és abba belenyugodni. ” 1996. augusztus ,,A pestisre emlékezve" (Tűzzománc) 16 VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám
