Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Némedi András versei
Némedi András versei Az öreg Mikulás műszerész A múlt héten még itt kopácsolt bicikli-vázakon, kerékagyon, s íme, egy súlyos kalapács most őrá csapott le s ütötte agyon. Mint egy karambolos biciklironcsról, úgy sírt le ó'róla is egy kisiklott, kibicsaklott élet ócskavasa, mely olvasztóba megy. Ami a legkiáltóbb, ő volt: a tájjelleget hordozó, nagy orr; folyton-ivásnak örökmécse: kék lánggal izzott rajta át a bor. Feltéve zord szemüvegét is, el-eltűnődött egy-egy ,,nyolcas”-on, s azon, hogy hánnyal beszorozva lehet belőle valami haszon. Ott állott „műtőasztalá”-nál, szúrt sebeit kerestette vele fel-felszisszenve egy kerékpár kieresztett, piros „gumi”-bele. Arcáról csörgött a verejték, ahogy habozva vett egy roncsot át. Olvasztó, forró déli órák jármű-,,hullá”-in többször tett „csodát”. Poros ceglédi emlékek közt látom őt újra inteni felém, a műhelyajtóba kiállva szomorún, olajosán, feketén. VI. évfolyam 1996. szeptember hó * 3. szám 17
