Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Antalóczi Lajos: Identitás és európaiság emlékei Egerben
Arról, hogy ez a nép hős volt, amikor életére törtek; túlélt mindenfajta nyomorúságot; nagy dolgokra volt képes akkor is, ha csupán önmagára számíthatott a népek tengerében; mindig elfogadta a kinyújtott kezet, s ha idegen érdekek kissé élni hagyták, másokat is befogadott. Képes volt minderre, mert kötó'dött Istenéhez, magyarságához és hazájához. Az elmúlt ezer esztendő eredményei, fennmaradó építészeti, kulturális és egyéb emlékei széles e hazában tanúsítják a Szent István-i örökség időtlen érvényességét és hatékonyságát. Eger történetében meghatározó társadalmi, politikai és kulturális szerepet játszott a Szent István király által alapított püspökség. A helyi főpásztorok európai felkészültséggel és hazafiúi elkötelezettséggel szolgálták székvárosukat, egyházmegyéjüket, s ha kellett, az egész országot is. Hatékonyan ápolták a Szent István-i örökséget, s törekedtek megteremteni a keresztényi társadalom feltételeit. Az egyház Isten- és hazaszeretetre buzdított, s félve gondoskodott arról, hogy ezek a megtartó értékek minden állampolgár lelkében ott éljenek. A keresztényi és nemzeti tudat ugyanis egyéniséggé formál, áldozathozatalra és hősiességre képesít. Az egyház soha nem kozmopolitákat, nacionalistákat vagy rasszistákat nevelt ebben az országban, hanem olyan hazafiakat, akik bármikor készek voltak áldozatra hitükért és hazájukért, s ha a helyzet úgy hozta, meg is haltak érte. Egyházunk arra törekedett, hogy a magyar fiatalok keresztényi erényekkel és megfelelő ismeretekkel felruházva képesek legyenek az európai integrációra. Iskoláiban a haza szolgálatára, a hit védelmére, a hontalanok befogadására, a rászorulók megsegítésére, a szellemi és tárgyi értékek megőrzésére, a kulturált életre nevelt. Nem tagadjuk a hibákat, nem titkoljuk az esetenkénti kisszerűséget, de határozottan szembeszállunk azokkal, akik csak a negatívumokat akarják láttatni, s megfeledkeznek arról, hogy népünk egyháza minden időben a magyar jövőt szolgálta. Egerben még a kövek is ezt hirdetik. Eger, a Mátra és a Bükk találkozásánál elterülő város földrajzi helyzete miatt fontos stratégiai szerepet töltött be. Fejlődését - minden áldozatvállalás és hősiesség ellenére - a túlerőben lévő török 91 éves uralma megállította, értékeit csaknem teljesen elpusztította. Amikor 1687. december 17-én az egri vár újra magyar kézre került, a városban a katonaságon kívül mintegy 100-120 család maradt. A lakosok száma alig haladta meg a hatszázat. A város benépesedése során a magyarokon kívül jelentős számban kerültek Egerbe németek, szerbek és görögök. Körükben sok iparos és kereskedő is otthonra talált. I. Lipót engedélye alapján a katolikusokon kívül szép számmal költöztek Egerbe kálvinisták, zsidók és görög- keletiek is. Fenessy György egri püspök már 1688 márciusában visszaérkezett Kassáról a Szent István alapította egyházmegye központjába. Lerakta az egyházmegyei kormányzat alapjait, s. megkezdte a püspökség újraszervezését. A Habsburgok jelentősen támogatták a katolicizmus megerősödését, sőt I. Lipót király engedélyezte, hogy Eger szabad királyi város legyen, de a Fenessy-féle egyezmény - hivatkozással IV Béla 1261. évi oklevelére - megakadályozta ezt, s Eger jogállás tekintetében „kiváltságos püspöki város” lett. Eger városa a török kiűzése után ámulatba ejtő dinamizmusról, társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésről tett tanúságot. A XVII. század végén évszázadokat átívelő önszervezési folyamat indult el Egerben, s a hozzá tartozó egyházmegyében. Ennek az önszerveződésnek legfőbb irányítója a mindenkori helyi főpásztor, aki a jelentős anyagi lehetőségeken túl - ha voltak is olykor csatározások - mindenkor építhetett a lakosság hitére és hazaszeretetére. Püspökeink érthetően először a lelki és a szellemi nevelés feltételeit kívánták megteMÍB?/a0 10 VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám
