Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Assisi Szent Klára
6. Assisiben ezalatt fura, sőt egyesek számára botrányos dolgok történtek. Bernardone Ferenc, aki Paleari gróf csapatával Apuliába indult, hogy dicsőségtől övezve, lovagként térjen vissza, pár nap múlva csendesen hazajött. Dicsőség nélkül, lógó kantárszárral, arcán különös kifejezéssel. Ettől kezdve a különösségek megsokasodnak körülötte. Aki az „ifjúság virága” volt korábban, kerüli a társaságot; szűkszavú a rokonokhoz, ismerősökhöz is; a környéken barangol nap- és hétszámra, kezében a Bibliával. Csodákról suttognak vele kapcsolatban, mások meg arról beszélnek, hogy — megzewarodott. A környék romos templomait kezdi javítgatni, s mivel ehhez pénzt hoz el otthonról, összekülönbözik apjával. A város püspöke úgy dönt, hogy vissza kell adnia a pénzt, mire a fiatalember meztelenre vetkőzik és ruháit is visszaadja apjának. Remeteként egy barlangba költözik, és szőrcsuhát ölt. Most már szívesen szóba áll akárkivel, sőt ő keresi fel a mezőn dolgozó parasztokat, erdei favágókat. Kdeiül, hogy egyáltalán nem zavarodott meg; gondolatai tiszták, mint a kr istály, tele szeretettel, jósággal, bölcsességgel, tréfálkozó derűvel. „Adjon Isten békességet” — köszön az emberekre, s aztán a bűnbánatról, Isten jóságáról, a lelki szegénység értelméről és öröméről beszél. Az elnyomástól, háborútól, felfordulástól meggyötört emberek „szájtátva” hallgatják. Most már tú rói suttognak, hogy szent lett a posztókereskedő fiából. A városból egyre többen keresik fel lelki tanácsért, s mindenki kielégítve, megbékélt lélekkel távozik. Hamarosan társai is akadnak: lovagok, papok, diákok csatlakoznak hozzá. „Ksebb testvérek”-nek hívják magukat, fratres minores-nek, s ebben a névben félreérthetetlen utalás rejlik a kisemmizett „minores” tömeggel vállalt sorsközösségre. Valóban, a testvérek tökéletes szegénységben élnek, egész nap dolgoznak, imádkoznak és prédikálnak. Híiük futótűzként terjed, szentbeszédeiket tömegek hallgatják. Mindössze négy év telt el Ferenc híres apuliai visszafordulása óta; Klárából tizenhat éves nagylány lett. Tud a Ferenc körüli eseményekről, figyeli és értékeli őket. Lehet, hogy számára is ez az ember fog kiutat mutatni? 1209 tavaszán Ferenc prédikál az assisi székesegyházban. Szószéke alatt nyüzsög a nép, „maiores” és „minores” egyaránt; azok is akik bolondnak, azok is, akik szentnek híresztelték; rokonai, barátai, jövendőbeli követői; valószínűleg Kára is. A szószéken, mint a lobogó láng, áll és beszél a huszonhét éves remete. Nem pap, sose tanult teológiát; csak remete. „Isten adjon békességet” — verődik vissza a boltíveken szuggesztív kiáltása, majd lehull és a meggyötört lelkek legmélyéig hatol. 7. A következő évben Rufino, Kára unokatestvére, elhagyja a házat és Ferenc testvér társául szegődik. Eddig is, és ezután még inkább, sok szó esik a Scifiek körében Ferencről, tanításának értelméről, meg arról, hogy mit is akar tulajdonképpen? Máira határozott léptekkel halad a lelki élet útján. A befeléfordulás, a belső csend, az isteni párbeszéd eredményeként kirajzolódik előtte a lélek csodálatos belső világa, mely sok tekintetben az örökkévalóságot sejteti, s amit Nagy Szent Teréz „belső várkastélyának nevezett. A leány egyre mélyebben merül az isteni szándék kutatásába; ruhája alatt vezeklő övét, ciliciumot kezd hordani, s eltökélten visszautasítja apSzent Klára (Simone Martini) VI. évfolyam 1996. március # 1. szám
