Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Herke Rózsa versei
Herke Rózsa versei Nem hajlik Csatakos acsargó őszidő füstfanyar faszenes utcakő kiégett roskadó sárga ház ablakán sánta szél vihorász megtépett zászlaja messze int. Gőgösen dübörgő tank kering parancsolt hitében nincs hite megnézi s nem féli senkise: „Nézd ott van a dicső laktanya! ott áll a leperzselt tűzfala szemben is mindenütt omladék rászórja könnyét a szürke ég szerte a falakon ágyúnyom amarra villamos-kocsirom meghasadt oszlopok fatövek... Az úton hömpölyög a tömeg összeforrt menete tovazúg nem áll meg nem hajlik a körút: „Nem kell az újfajta szolgasors nem kell az emberség hogyha torz!” Úthosszát morajlik zúg az ár: „Legyen hát szabadság végre már!” 1956. november Hová, merre? Nehezen ballag mostan az idő, nyújtózó percet ringat az óra, kövéren, bambán csoszorog az éj, szikráit a nap unottan szórja. Borzong az álom a nyirkos csöndben, sötét felhők közt kavarog a gond, sodródik az ár, fogvacogtató, s a váró lélek céltalan bolyong. V. évfolyam 1995. december # 4. szám 27
