Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - EMBEREK - SORSOK - NÉZETEK - Szíki Károly: Beszélgetés Carelli Gáborral
dani, itt már sok magyar egyesület volt és van és mind megszűnt és mindenütt volt veszekedés és botrány és politika és minden. Mi 25 éve létezünk itt. És a Fészekben még se veszekedés, se botrány, se politika nem volt. S ennél fogva ez egyedülálló, mert én azt nem engedem, ilyen nincs. Amikor ez a klub megalakult, egy Deák Zoli nevű újságíró alapította, az akkor itt lévő híres politikai emberekkel, akik menekültek voltak, Kovács Imrétől kezdve, az összes remek emberig, akkor kitettünk egy táblát a ruhatárba, ami megvan ma is: „Esernyőjével, kabátjával, kalapjával együtt politikai nézetét hagyja a ruhatárban!” Csak civilizált dolgokról beszélünk. Még nálunk kártya sincs. Mert az sincs. Van más klubban! Ha oda mennek, kártyáznak, blattot vernek, engem nem érdekel. A mi publikumunkban ez nem kell. Akinek szükséges, az menjen oda, ahol kártyáznak. Itt mindig civilizált és jó középosztálybeli emberek vannak. Persze, hogy fogy a tagság valamennyire, mert kihal egész egyszerűen ez a közönség szép lassan, kihal.- Bemutatták a Benjamino Gigli-filmet, amelyet az ön ötletére készítettek. Milyen lett a film?- Rettentő! Ja! Hogy milyen lett a film? Nézze! A végén ott még rengeteg anyag van. Ha egy kicsit ügyesebb emberek lennének, és nem ilyenek, nem akarok jelzőt mondani... de nagyszerűt lehetett volna ebből csinálni, mint ahogy terveztük is. Pl. van egy beszélgetésem, egy órás beszélgetésem Gigli lányával, angolul, mert ő tökéletesen beszél angolul. Hát erről, arról volt szó, hogy ezt ki kell adni, mert Angliában várják, de az anyag valahol fekszik, valahol. Ebből nem lesz semmi. Ezekkel az emberekkel nem lehet, legmegbízhatatlanabbak, legpontatlanabbak. Az, hogy így sikerült mégis, az egy csoda. Rengeteg anyag van még Budapesten. Mégpedig én tudom is, hogy hol van. Ez nem a televízió tulajdona, hanem valakinél lapul egy egész filmre való anyag, nem is beszélve, mint mondtam, az interjúról, ami egyedülálló, mert a lánya olyan dolgokat mesél el Gigliről. Már akkor bajom volt az operatőrrel, mert fogalma se volt, hogy kell egy inteijút fölvenni. 0 tudja - mondta, ő járt a Filmművészeti iskolába. Kiderült, hogy az se volt igaz, nem is járt. Borzasztó, rettentő volt. A Hitelbank szponzorálta, és még valaki, nem tudom kicsoda, de még valaki. Abból az anyagból és amit én elképzeltem, abból még sokkal szebbet és sokkal jobbat lehetett volna forgatni. De tekintettel arra, hogy tudatlan emberek kezében volt, akik a tudadanság mellett még csak nem is voltak nagyon korrektek. Ez így van. Én tudom, hogy ezt miért csinálta az illető, mert az én nevemmel akarta önmagát fölépíteni... Ezt én tudom, én tudom. Az első perctől kezdve tudtam. Ez így is van. Szóval ez kész.- Mik a tervei az elkövetkező időkre?- Nézze. Én megmondom magának, ez a hülye betegség ez közbeszólt. Idén akartam menni a déli-sarokra, az Antarktikába. Mert még szegény Zsuzsikával az volt a gondolatunk, hogy sétáim akarunk a nagy pingvinekkel. A kicsiket láttuk Norvégiában meg Galapagoszon, de a nagyokkal ahol sétálni lehet... De oda nem hiszem, hogy már eljutok. Nagyon hívnak Magyarországra. Kellene mennem Svájcba Fricsvej Szilviához. Tudja, ki volt Fricsvej Feri. Az ő özvegyének van az a csodálatos birtoka. Egy csodálatos hely, egy mennyei hely, egy mennyei hely, akkor átjövök Budapestre is. Mindez persze attól függ, hogy érzem magamat. Én nem érek rá tovább, mint kb. augusztus 25-ig. An tarkókéról nem hiszem, hogy már szó lesz, mert valahogyan egyedül nem akarom azt csinálni. És Budapestre, ha eljövök ott van család, van barát, ismerős mint látják, és akkor eljövök, és akkor eljönnék Egerbe is, ha csak két napra is. Okvedenül. Megnézni, hogy ott mi van. Mert hát a színház nekem teljesen idegen volt, mert én csak a régi színházra emlékszem. Ahol az operetteket adták. A debreceni társulat jött operetteket játszani. Egyik unokafivérem nagyon udvarolt az akkori primadonnának. Igen, szóval én csak erről ismertem az operettet.- Köszönöm szépen, és jó egészséget kívánunk az egriek nevében.- Köszönöm szépen. Remélem. Én teljes erőben vagyok. Nem akarok még 7 órát dolgozni egy nap, 4 elég. All right? All right? Sziki Károly V. évfolyam 1995. június # 2. szám 37
