Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Török József: A magyar Katolikus Egyház és a holocaust
Török József: A magyar katolikus Egyház és a holocaust A történelemírást kétféle módon lehet művelni. A források teljeskörű feltárása és figyelembevétele, el nem hallgatása segítségével föltenni a kérdéseket egy adott időszakaszon belül intézményeknek és személyeknek egyaránt s a kérdésekre adott tárgyilagos válaszokból a meghatározott koron is túlmutató, egyetemes érvényű válaszokat adni. Ebben az esetben a sokszor idézett, ám igazságtartalmában ma is ragyogó mondás szerint: história est magistra vitae. A történelemírás művelésének második módozata a forrásoknak csupán részleges föltárása, egyes részleteik kiemelése szándékosan torzító módon, esetleg a perdöntő dokumentumok agyonhallgatása és minderre a tisztességes kérdésföltevés helyett egy előzetes koncepció ráerőltetése, majd a torz végkövetkeztetés tévedhetetlennek deklarálása egy, az előző módszerhez képest új elem, az éppen uralkodó politikai-kulturális hatalom segítségével. Ebben az esetben a történelem nem az élet tanítómestere, hanem ancilla potestatis, a hatalom szolgálóleánya (vagy méginkább ágyasa). E megkülönböztetés után nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy 1945-től kezdődően melyik fajta történetírás részesült előnyben, majd 1948-tól kezdve teljes mértékben egyeduralkodóvá vált az andics erzsébetek, molnár erikek és hűséges tanítványaik jóvoltából a nemzeti önismeret és azonosságtudat mérheteden kárára. Ez utóbbiak, a tanítványok pedig a jelenben is mesterei számos történetkutatói műhelynek s a hatalom színelváltozásától - transfiguratio-jától függetlenül ma is folytatják áldásosnak éppenséggel nem nevezhető munkásságukat. A magyar Egyház legújabbkori története egyik legvitatottabb s legfájdalmasabb problémaköre, a holocaust-kérdéscsoport föltárása még a kezdetek kezdetén jár. Ennek ellenére a legfőbb összetevők már ismertté váltak és ezért, az idő közelsége ellenére is lehet hiteles ismereteket közölni, érvényes következtetéseket levonni. A trianoni trauma után a társadalmat megelőzve a magyar Katolikus Egyház hamar magára talált s szervezte újjá a hitéletet, oktatást, betegápolást, papi- és szerzetesi életet, könyvkiadást, napi és hetilapok, tekintélyes katolikus szellemiségű folyóiratok megjelentetését. A magát „felvilágosult” szellemnek tartó Batsányi János mondását - „vigyázó szemetek Párizsra vessétek” - a két világháború közötd és a II. világháború alatti hazai egyházi helyzetre alkalmazva el lehet mondani, hogy a magyar felső- és alsópapság vigyázó szemeit Rómára vetette, főként olyan kérdések kapcsán, mint a totalitárius államhatalmat kiépítő, fajelméletet hirdető ideológiák. A rendíthetetlen hitű XI. Piusz pápa 1937. márciusában öt nap különbséggel ítélte el az állam bálványimádó istenítését és a fajelméletet, meg az ateizmust tűzzel-vassal terjesztő, egyének-népek jogait semmibe vevő evilági messianizmust. Az akkori magyar Egyház felelős vezetői sietve gondoskodtak arról, hogy a pápai tanításról minden magyar katolikus hívő tudomást szerezzen, Ezt szolgálták a kétmilliós példányszámban megjelentetett füzetkék a hivatalos fordítás szövegével, amelyből szabad legyen csupán egyetlen rövid szakaszt idézni: „Aki a fajt, a népet vagy az államformát, az államhatalom hordozóit vagy az emberi közösség egyéb alapértékeit kiemeli földi értéksorrendjéből és mindennek, még a vallási értékeknek is legfőbb zsinórmértékévé teszi, s bálványimádóan isteníti, az felforgatja és meghamisítja a dolgoknak Istentől alkotott és megszabott rendjét.” Az Egyház tehát nem hallgatott s tette a maga kötelességét: tanította az egész emberiséget Krisztus parancsainak fényében. Még nem készült fölmérés, hogy mindez miként tükröződött a hazai szószékeken, a papság által elmondott beszédekben, meg a katolikus sajtóban, egyszerűen azért nem, mert a magyar Egyháznak az elmúlt félévszázad során minden erejét a túlélésre kellett összpontosítania. Az 1938-as Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem egyetlen előadásának címét és előadóját legyen szabad idéznem: „Egyház és nacionalizmus”, Kovrig Béla budapesti egyetemi magántanár. Amikor pedig a szellemi honvédelem V. évfolyam 1995. június * 2. szám
