Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)

1995 / 2. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Prohászka közéleti apostolsága

Prohászka 1947-ben ledöntött szóim (Kaiiolvi keiit)

Ady „eltévedt lovasnak”, Prohászka Isten vértanú népének látta a magyarságot. Prohászka vállalta e sorsot, a vértanúságot népével együtt, életre-halálra, „sűrű bozótban”, „erdővel, náddal pőre síkon”, e „csupa vérzés, csupa titok”-tájon, nekivágva „új hínárú útnak”, vállalva időnként még „az eltévedt lovas” sorsát és bélyegét is - népével együtt és érte... A közéletben sodródó, küzdő Prohászka megértésének kulcsa - a krisztusi módon emberszerető, szociális apostol, a benne élete végéig megbúvó, de ható egykori kisdiákkal, aki tíz évesen vállalta hivatásának, „hogy7 a magyar nép állapotán segítsen”.

És ezt tette egy életen át, elsősorban a lelki, erkölcsi fölemeléssel, neveléssel, alakítással - az igazán keresztény Magyarország érdekében, de minden evilági gond felvállalásával, közéleti harcaival, apostolkodásával is. S ez az apostolsáp, lassan évszázadnyi távolságból is világít, és fényeiből - az idők változásait szem előtt tartva - ma is biztosan sok tanulságot és inspirációt meríthetünk.

*Ld. Rónay György: Prohászka és kérdőjelei, in Új Ember 1973. dec. 23. - Rónaynak ez a cikke, majd egy évvel később egy Prohászkának szentelt teljes Vigilia-szám (1974/12) akkor tiszteletreméltón bátor, szinte történelmi tettnek számított, mert közel 30 esztendő kínos hallgatását törte meg Prohászka körül. Ez lett az első lépés egy mai, korszerű Prohászka-kép kialakulása felé.

V évfolyam 1995. június * 2. szám

27