Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna versei
Árnyalatok A halvány színek s halk zenék ura vagyok. Ha szólok ritkán zeng a dús fortissimo. Testvéreim a sápadt fényű csillagok. Közéjük vágyom: égből pottyant földlakó. Csak ülni s szembenézni, tükröződni itt másnak szemén: a vágyam ily csekély kevés. Szétszórnám rég nem látott bolygóm fényeit közöttetek. Vágyom hogy szűnjön szenvedés. Üvöltözés helyett csendes melódiák rezgéseit hozom és halkan átadom, dalán a lelkünk szándéka közös rokon. Talán összhangra képes még a nagyvilág. Színes csokorba fogva hangok s árnyalat. Lépek feléd. Visszhangzom egyre általad. r Helyreigazítás Naplónk 1995. 1. számában a Közéleti dohogúsok és felhördülések című írásomban — ha közvetve is — érintettem néhány embert, tevékenységük, tisztségük okából. írásaim célja akkor és azóta is csak egy: az adófizetők pénzéből támogatott vagy fenntartott intézmények tevékenységének állampolgári figyelme, ellenőrzése. Vallom, hogy a közpénzek felhasználására figyelés minden adófizető polgár elemi joga. Az említett írásomban ilyen pénzekből létrehozott és jórészt fenntartott intézményekről írtam kritikus sorokat (városi Tv, színház, Vitkovits-ház). Nem volt szándékom és célom a nevezett intézmények megbízott vezető hivatalnokait személyiségükben megbántani. Semmilyen bosszú vagy ellenszenv nem vezeti toliamat. Amennyiben egy-egy mondatomat esedeg sértőnek vagy félreérthetőnek érezték, úgy készséggel elnézésüket kérem. Tevékenységük bírálata azonban még akkor is kijárna nékik, — hiszen azzal sok emberre hatnak — ha nem a köz pénzéből, illetve a köz ideiglenes megbízásából folytatnák azt. Radó István J V évfolyam 1995. június # 2. szám
