Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Radó István: Közéleti dohogások és felhördülések
szén fenntartása már jórészt reklámokból adódik össze, tehát kft-vé kellene alakítani. Ezzel kész, többet (vagy valami okosat) nem tudott mondani, holott arra választották őt szavazói, hogy tegyen, intézkedjen. Talán már ő is rájött arra, hogy nehéz ügy a kultúra gondja és nem lehet e dolgokat holt múzeumi tárgyként el- vagy kirakosgatni. A városi tévét — úgy vélem — gyorsan el kellene adni. Ez lehet az egyetlen olyan döntés, amely az egri polgár érdekét szolgálja. A többi csak semmittevő, ingadozás, porhintés. Ha a VTV-t kft-vé alakítják, majd a dolgot egy kicsit félreteszik, akkor reális a lehetőség és veszély, hogy egyszercsak csendes résztulajdonként az egészet valakik áron alul „elcsenik”. Erre manapság az országban akad példa elég. * * * Az egri Széchenyi utca végén hosszan, szürkén, festetlenül áll egy kőkerítés. Láthatólag nemrég lett felújítva - gondatlanul. Az oldala máris mállik. A kapu mellett igénytelenül ronda, elhanyagolt táblák, rajtuk többek között a felirat: Kepes Gyűjteményi Központ. Benn először egy nagy udvar fogadja a véletlen látogatót, gondosan, de kopáran, fantáziátlanul kikövezve. Hátrébb áll a Vitkovics- ház a Kazinczy Ferenc által is nagyrabecsült reformkori költőnk háza. Az épület felett közvetlenül magasodik a hajdani szerb kereskedők által emelt híres, barokk csoda, az egri Ráctemplom. A ház ötletesen és célszerűen van átépítve, gondos felújítók elgondolásait és kezük munkáját dicséri. A helységek 3/4 részében egy bizonyos néhai Kepes György képei állnak-lógnak — szintén gondos kiállítói installációban elhelyezve. A képek az átlagnéző szemével nézve csúnyák, tartalmatlanok, jellegtelenek. Semmit nem ábrázolnak, csupán bravúros fényvillanások egész sorát. A festmények hasonlóképpen szín-, alak- és figurahiányban szenvedő sötét, nagy semmik. Az alkotójuk ügyes, kozmopolita életművész lehetett, aki a világ gazdagabbik felén sikeresen pumpolt meg egy tehetős sznob réteget és számos modernke- dő múzeumot, üzletházépítőt. A képek stílusa „izmusa” a pökhendi avantgárd semmi, amely szerint a művész köp az emberek véleményére, jóérzésére, hiszen a művészet önmagáért van, nem másokért...!? A kiállítás szűkös információja szerint, Kepes György sikerrel utazgatott a nagyvilágban, előadásokat kiállításokat, egyszóval publicitást csinálva maga körül. Profi, amerikai módon. Azután megöregedett és talán eszébe jutott, hogy ő valaha Magyarországon született. (Nem Egerben!) Az egri önkormányzat pedig hosszú és áldatlan vita után „belefeccölf ’ egy csomó pénzt ebbe a ronda és „egeridegen dologba”. Az egész ház úgy ahogy van csak értelmetlenül sok pénzt emészt fel, sőt, egész évi fenntartása is biztosan tetemes ráfizetés. E sorok írója szombaton délelőtt egyedüliként 50 Ft-os jeggyel téblábolt az amúgy jól fűtött házban. (E fűtés számlájáért talán két óvodai is hálás lenne!) Ügy vélem, hogy a rossz döntéseket felül kellene vizsgálni. A takarékossághoz csak józan ész és gondosan mérlegelő szemlélet szükséges. A Vitkovics-házat pedig - a költő emlékszobájának fenntartásával - sürgősen el kellene adni. Talán ideje lenne, hogy a város is lemondjon „köztulajdonai” egy részének értelmetlen birtoklásáról, amelyek ráfizetésesek és csak az adófizetők pénzét pazarolják. * * * Benzinkútnál. Kedves fiatal lány vagy fiú hajol az autóba. Szépnek látszó, vastag, színes borítójú könyvet szeretne a „Magyarországi Krisnatudatúak” nevében nekünk ajándékozni. Na persze annyi pénzt adunk érte, amennyit jónak látunk. Érdekesen szánni való formája ez a tolakodó koldulásnak. Az ember elmereng a dolgon. Vajon hogyan tudott ez a magyar életformától és éghajlattól oly idegen vallási szekta itt nálunk megtelepedni. Hogyan képes fiatal, tanulásra, munkára, családalapításra hivatott, életerős fiatalokat méltatlan, kolduló szolgai feladatokra rávenni. Milyen lélekre ható módszereket sikerült a messzi Indiából (?) adaptálni, hogy magyar fiatalok közül ki tudja hányán elhagyva vagy figyelmen kívülre szorítva a nálunk hagyományos vallásokat „krisnatudatúaknak” kezdik hinni magukat. Persze gyanakszom, hogy a dolognak inkább pénzszaga van. A könyvek és egyéb propaganda anyagok Nyugat-Euippában készültek. (Ez biztos.) A szervezők elsőként szintén nyugatról illetve az USA-ból indultak al volt kommunista keletet ^becserkészni”. Ha valamely eszmére hivatkozva, embereket önkéntes, ingyenmunkára lehet fogni, az már biztosan jövedelmező üzlet. GyaV. évfolyam 1995. március hó. 1. szám 39
