Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Radó István: Közéleti dohogások és felhördülések
nítom, hogy itt erről van szó. Az „indiai” külsőségek, a monoton zene, a közösség és a szeretet folyvást hangoztatása vonzóvá teheti e tant a feltűnésre és szeretetre vágyó, bizonytalan világképű fiatalok szemében. Nem hiszem, hogy a krisnatudatúaknak bármi közük lenne a mai Magyarország jobb jövőjéhez. Úgy tűnik, hogy nem törődünk eléggé fiataljainkkal. Pedig ők a jövő. Ui.: Egyik megyei napilapunk hírt adott a Krisnások szokásos évi „hepeningjéről”. Az egri megyei művelődési házban volt az esemény — úgy látszik, hogy oda illik?! — írja, hogy egy indiai nevű amerikai már 17 éve nem eszik „döghúst”. (Csak így tömören, elítélő hangsúllyal!) Mi, a többiek meg szégyelljük magunkat, hogy áldozva évezredes hagyományainknak, eszünk. Egyébiránt az amerikai biztosan nem mond igazat, hiszen él. De hát ki tud ennek utánanézni? ❖ ❖ ❖ Olvasom, az újságban, hogy Gáli László a Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezője felháborítónak tartaná, ha a vezetésére bízott színház fenntartását eztán csak Eger város önkormányzata biztosítaná. Ezáltal pedig — feltehetően — csökkentenék a bemutatók számát, azaz jó és/vagy rossz értelemben popularizálná az új gazda a színházát. Egyáltalán a lehetőség, hogy — ha közvetve is — de bele merészelne szólni Eger város színházkedvelő közönsége Gáli úr színházi elképzeléseibe, hát eme lehetőség veszélye ragadtatta ily pökhendi kiszólásra a rendező urat. Mielőtt meghökkennénk azon a tényen, hogy a G. úr valamely érthetetlen okból hitbizomány- ként kezeli az adófizetők pénzén működtetett színházat, nézzünk kicsi hátra, a közelmútba. A rendszerváltás előtti évtized második felében olyan tisztességes és lokálpatrióta szándékú első titkára lett az MSZMP megyei Bizottságának (ilyenek is voltak) — Kis Sándor személyében — aki a „felsőbb szerveknél” elérte az önálló egri teátrum létrehozását. A színházteremtő érdeme, kétségkívül az övé. A történelem fingandó, tehát magától értedődő volt, hogy 1990 után a megszűnt párt utolsónak maradt első embere és munkatársa a színházban talált magának gazdasági hivatalt. Ismereteim szerint munkájukat azóta is kitűnően ellátják. A fent említett Kis Sándor telepítette Egerbe G.-t igazgatófőrendezőnek, azzal a megbízással, hogy teremtsen társulatot, színházat és folytassa az Egri Nyári Játékok rendezvényeit. G. úr szerény, másod-harmad vonalbéli „tehetségéhez” mérten a feladatot úgy ahogy megoldotta, társulatot szervezett néhány valódi tehetséggel és sok tehetségtelen „színész-közkatonával”. A színház produkciótól eztán sem volt hangos a művészvilág. G. úr a zenés színházat — úgy tűnik — nemigen kedveli, ezért a zenés darabok különösen mostohán kezdődtek. Az évi egy operett színrevi- tele szinte mindig igénytelen kényszermunkának látszott. Más zenés darabokra egy bizonyos A.-N. (nevét nem érdemes leírni) zenei vezető zeneietlensége nyomta rá kellemetlen bélyegét. Az említett „zenész” úr megzenésített darabjai ötlettelenül dallamtalanok (A kulcs, Svejk a derék katona!) . Szerzőjük annyira tehetségtelen, hogy még dallamot lopni sem tud. Ami egyébként nem lenne bűn. Gonoszkodásnak hangzik, de ki kell mondani: általában azon darabok voltak igazán sikeresnek mondhatók, amelyeket tehetséges vendég-, vagy színészrendezők alkottak. Többségük nem is lett azután visszahíva. A színház jelenlegi igazgatója éveken át élvezte azt a kényelmes helyzetet, hogy pénzügyi támogatását két helyről (a várostól és a megyétől) kapta, ezáltal nyilvánvalóan kihasználva a valódi felügyelet kényelmes hiányát. Hiszen akinek kétféle, sőt „kétpólusú”, sőt tetejében amatőr gazdája van, annak valójában egy sincs. Csoda hát, hogy arrogánsán tiltakozik az új helyzet ellen. G. úr az Egri Nyári Játékok rendezvényeit, pénzhiányra hivatkozva már ötödik éve nem csinálja. Teheti?! Legutóbb — feltehetően igazgatói nyomásra — két vezető színésze létre hozott egy kft.-t az Egri Nyári Színház újraélesztésére. A terv szerint a kőszínház egy már játszott darabját, a Liliomfit kivinnék nyáron a várba(?!). A dolog G. úr részéről ügyes, bár leleményesnek nem mondható. Kilóg a lóláb! A két, egyébként kitűnő színésze pedig ez ügyben szorgosan házal, pénzt kunyerál (már bocsánat) szponzort kutat és naivan elhiszik, hogy egy vállalkozást csak így lehet gründolni. Szívből kívánom nekik, hogy ne csalódjanak — nagyon nagyot. 40 V. évfolyam 1995. március hó. 1. szám
