Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Chikán Zoltánné drámaelemzése
nak, hogy utálja a két bírót, akik olyan mohón nézik őt, hogy majd felfalják a szemükkel. Judit csitítja asszonyát: “De az úr jóbarátai. Hatalmuk nagy és gazdagok S az ilyesmi nem árt soha — Bár ő inkább egy ifjút kívánna Zsuzsa mellé, hiszen gyakran tapasztalja, hogy Zsuzsa csak forgolódik éjszakánként ágyában, és reggel könnyes szemmel kel. De Zsuzsa leinti. Odalopakodik a két bíró, és együtt lesik Zsuzsát, majd megpróbálják megkörnyékezni. Zsuzsa felháborodottan utasítja vissza őket. Ekkor a két bíró megfenyegeti: ha nem enged nekik, feljelentik: látták, amint egy ifjúval szeretkezett a kertben. Zsuzsa ájultan esik össze. Erre az egyik bíró álnokul a szolgálókért siet, és azok beviszik Zsuzsát a házba. A 2. felvonásban vacsorához készülődnek Helciás házában. Zsuzsa “halálos riadtsággal” várja férjét, és csak most mondja el Juditnak, hogy mi is történt délelőtt a kertben. Judit hiába bátorítja asszonyát, hogy Helciás megvédi őt a rágalomtól: “A férj vigyáz az asszonyára. Ez joga, sőt kötelessége is!” Zsuzsa nem bízik férje oltalmában: “Ezt én nem várhatom soha. Öreg férjem barátai Ezernyi szállal megkötik Férjem szerelmét és hitét — Ha tudna hinni percekig, Azok forgatják napokig, Ravaszságuk homályosít Szemérmet, nappalt és hitet, Aztán minden csak úgy lehet, Ahogy kifőzték —” Istenhez fordul hát, az ő segítségét kéri: “Sugalmazd azt, hogy mit tegyek, Hiszen tudom, ha akarod, a mélybe csúsznak a hegyek, Es ha felemeled a karod, Azok, akik dicseksznek, Csak porrá válnak Judit javaslatára úgy döntenek, hogy nem várják be Helciást: elmenekülnek Zsuzsa szüleihez.- A két inas kihallgatja őket, s úgy gondolják, talán még jó pénzt is fog érni “titkuk”. Megjön Helciás. Az inasok jelentik neki, hogy Zsuzsa a szobájában van, mert beteg. Helciás hozzásiet, de Zsuzsa csak annyit mond neki: kérdezze meg a két bírót, ők majd megmondják, mi baja van. Azok éppen megérkeznek, és Helciás faggatására nagy köntörfalazással előállnak a hamis váddal: “Zsuzsa nem volt egyedül — Egy ifjú férfi ott feküdt Mellette s egy volt mindenük —” Helciás számon kéri tőlük: “miért tűrték a más vétkét - gyalázatát”. A bírák azzal védekeznek: “A férfi nyomban elszaladt, Ahogy szerelmi láza múlt —” Rajta nem lehet így elégtételt venni, Zsuzsának kell hát bűnhődnie a törvények szerint: sorsa a megkövezés. Helciás elindul, hogy Zsuzsát lehívja, de feldúl- tan jön vissza: Zsuzsa nincs sehol. Megállapodnak abban, hogy Zsuzsa csak anyjához menekülhetett. Elhatározzák, utána mennek, de Helciás előbb megesketi a két bírót: igazat mondanak: “a köztisztelt Helciást megcsalta hűtlen asszonya”. A következő képben Zsuzsa lánykori otthonát látjuk: a szegény cipészt, Pétert; feleségét Annát; Esztert és Józsefet: Zsuzsa húgát és öccsét. A két fiatal elégedetlen sorsával, irigylik Zsuzsát, akinek megvan mindene - fölösen is. Szüleik hiába intik őket: “Hátha rabmadár, Akit gazdája belezárt Aranykalitka rácsai Közé s ha hangját hallani, Az csak sírás —” A fiatalok zúgolódása közepette lép be Zsuzsa Judittal. Még végére sem érnek a délelőtti események elbeszélésének, amikor megérkezik Helciás, a két bíró és két rendőr kíséri. Zsuzsa és Judit első ijedtében elrejtőzik. Az apa Helciás vádjaira felelve állítja, hogy Zsuzsa vétkes nem lehet, és saját életét ajánlja fel, ha Zsuzsa valóban bűnös. Erre Zsuzsa kilép rejtekéből: “Férjem keres, hát itt vagyok.” Megvádolja a két bírót: csak bosszúból vallanak ellene. Helciás tanácstalan: “Az asszony vádol titeket, Ti őt — hol itt a biztos út? — Ki az, akinek hihetek, Hiszen az egyik fél hazug? —” Judit is előlép és védi asszonyát az aljas rágalommal szemben. De Helciás leinti: “Te szolga vagy és menj haza—” A bírók tovább bujtogatják Helciást: ne higgyen Zsuzsának, különben ő is megjárhatja: “Ha bűnös asszony könnyei Utadról eltérítenek, Mi tudjuk jól, hogy mit tegyünk! Minden társunkhoz elmegyünk, És mert a vétket takarod, Még téged is megvádolunk, S halálod lesz ez a bajod—” Helciás kiadja hát a parancsot a rendőröknek: vigyék Zsuzsát. Zsuzsa igaza tudatában megy velük: “Ami történt, azok után Legjobb megoldás a halál — Most nagy zaj van s ha kiabál Az ijedt lelkiismeret, Nem hallják meg az emberek — Jön majd a csend, nyitott fülek Mögé bújik és mondja majd Eddig nem hallott hangokon, Honnan a bánat és a jaj, Akkor felnő a rémület, S a kínos lelkiismeret Csak mondja-mondja monoton zúgásával...” 28 V. évfolyam 1995. március hó. 1. szám
