Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)

1995 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Chikán Zoltánné drámaelemzése

A 3. felvonás a tárgyalóteremben játszódik. A teremőröket látjuk, kiket megejtett Zsuzsa szépsége, fiatalsága és bánata. Betódul a közönség, a tanúk, az esküdtszék. Ennek elnöke nyilvánosan megvádolja Zsuzsát, s szólítja a vádlókat. Az első bíró részletesen taglalni kezdi, hogy őt a vádemelésben csak nemes szándék vezérli: a becsület védelme. De az esküdtek a tényre, a vádra kíváncsiak. Erre elmondja a bíró, hogy látta Zsuzsát egy ifjúval szeretkezni. Zsuzsa hiába szól közbe, hogy ez aljas rágalom, az elnök inti: akkor szóljon, ha kérdezik. A bíró meg is esküszik, hogy látta a házasságtörést. — A második bíró kihallgatása ezek után igen rövid: megerősíti az első bíró vallomását.

(A védő kéri, hogy hallgassák meg a hűséges személyzetet és Zsuzsa rokonait. Az elnök kijelenti, hogy “csökkent értékű emberek” szava nem sok mindent tisztázhat; a védő mégis kéri a meghallgatást, hiszen “Nem tart soká, csak percekig, S a zajgó lelkiismeret Elalszik—.”)

Behívják Juditot, aki azt vallja: “...az én tiszta asszonyom Ártatlan —” “A két bíró négy nagy szeme Mindent látott, csavart agyuk csinálta a bűnt és gyanút! Minden csak aljas rágalom, Bosszú egy olyan asszonyon, Aki nem adta meg magát!” “Semmit nem bizonyíthatok, Mert egyszerű leány vagyok, Aki nem járt törvényeken, De van eszem, szemem, hitem — Hiszek az asszonynak, aki Halálba megy maguk miatt Ártatlanul, bíró urak!”

Ezután Jónást hallgatják ki, aki szintén tiltakozik az ellen, hogy valaha is látta volna asszonyát idegen férfival. — Jánost már ki sem akarják hallgatni: ...úgy se tud megnyugtatóbbat mondani, mint mások” — mondja Helciás. Valóban, János is azt vallja: asszonya “bűnös nem lehet — Nem volt még csak alkalma sem, hogy vétkezzék”.

Végül Zsuzsa kap szót: “Tudom, hogy elveszett ügyem. Ha vádoltak, hát hadd legyen A vád nyomán ítéletük. Törjék meg vádolt testemet. Mert lelkemet — azt nem lehet. Vádlóim bíznak, hogy a föld Nem múlik el és itt marad Világuk - Én ma éjszaka A börtön mélyén, fényesen Megértettem, amit sosem Ismertem eddig — egymaga A lélek dönti el a vád Igazságát és igazát, Telkemtől nem veheti el Se esküdtszék, se vádolok!” Öntudatosan jelenti ki: becsülete tiltja, hogy bevallja költött vétkét.

A védő szólhatna még, de bejelenti, hogy nem vállalja a védelmet. A közönség felhördülésére végül azt kéri: vizsgálják meg újra az ügyet, hogy megnyugtatóan lehessen dönteni.

Az elnök bevégzi a tárgyalást, és felkéri az esküdteket, hozzák meg az ítéletet. Ekkor kilép a tömegből Dániel, a próféta, a sah barátja, s megkéri az esküdteket: egy pillanatra foglalják el újra helyüket. Majd csak azt kéri, hogy a két fővádlóhoz külön-külön kérdést intézhessen. Kérdésére az első bíró elmondja: a szélső fügefa alól nézték a szerelmeskedő párt, és azt, hogy az ifjú átugrott a kőfalon és elfutott. — A második bíró viszont azt vallja, hogy a függőkért jobb sarkában álló banánfáról leselkedtek, s onnan látták, hogy az ifjú a folyosóra beszaladva futott el az árkádok alatt.

A közönség nevet, és csúfolja a bírókat, akik most már kénytelenek bevallani, hogy hamisan vádolták meg Zsuzsát, hiszen eddig is kihasználták az asszonyvádlott kiszolgáltatottságát'. Igaz lett: “...gyakran a részletek Döntik el az egész helyett, Kinek miért van igaza...” Helciás bűnbánóan siet Zsuzsa felé. Az ügyész ejti a vádat, és Zsuzsa kérdésére, hogy mi lesz az őt ért rágalommal, mert az nem halt meg, vádat emel a két vádló ellen. Azok egymást próbálják befeketíteni, mire az elnök elviteti őket.

A bíróság elvonul. Zsuzsa megparancsolja Juditnak, hogy szaladjon haza, szedjen össze mindent, amit jogosan magával vihet, mert egy percig sem él tovább abban a házban. “Elmegyek világgá — Szabad akarok maradni” — mondja. Judit megkéri, hogy hadd legyen kísérője. Mikor Judit elmegy, Zsuzsa sírva lép Dánielhez: “Boldogságom határtalan, Az Istené első szavam — Inkább tiéd —” “...Ne szólj most — jól esik nekem beszélni, hinni, látni egy Embert és benne hitemet — Még élnek ilyen férfiak?”

Apjának megköszöni Zsuzsa, hogy kiállt mellette, és életét is adta volna érte. Négy banya ólálV. évfolyam 1995. március hó. 1. szám

29