Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Boros Anikó versei
Boros Anikó versei Karácsonyi áhítat Havazik. Ó Természet csodás ajándéka Érzékeny lelkem igaz öröme. Szívem úgy örül mint gyermek, Ha a karácsony Csodáiba merül. De boldogságom mégsem lehet teljes Hisz nem-léted, még rettenetesen fáj Itt legbelül. Budapest, Í9S3. A festészet és én Van az úgy néha S nem is kevésszer, Hogy előbukkan valami, Valami sejtelem... S aztán egy pillanat! És képpé válik bennem A néma gondolat. Budapest, 1983. Fáj így nekem Még dúl a harc És nem is a végső,- A létért küzdők Elszánt harca ez. - Őrizd magad, Van ki vigyázzon reád! Kevés vagy a sok között Kit még nem lohaszt Számos borzalom, Ki még érti a jót És vágyja a szépet De nincs irgalom! Kegyelmet hiába is várok Visszavonhatatlanul Elmúlnak az álmok ígéretek, Hogy rád találok, Hogy rátok találok... Budapest, 1984. V évfolyam 1995. december * 4. szám
