Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)

1995 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Némedi András versei

Mécs-menet

Egy petróleumlámpás hosszú sorban vonulnak el most mindazok az esték, melyek tíz ujjal feltúrt hajam szelíd lámpáik fényével övezték.

Tarkóm alá tört karral, sodrony-ágyon fekszem hanyatt és így tartom a szemlét molylepkék szárnyverdesése közt, vonul, vonul a sok kis mécses emlék.

Estélyi lámpák. Tompa hangulatfény. Serceg a bél. A füstje egyre kormol. Főnév-urak és csacska igék fogódznak össze: nyelvmuzsika mormol.

Megszázszorozva tűnök-múlok aztán, mikor beülve mindegyikbe szépen, érzem, hogy mécsem elimbolyog a ködsubás, suhanó est kezében.

V. évfolyam 1995. december # 4. szám

Molnár József: Húrfeszító