Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)

1995 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Némedi András versei

JVémedi András versei

Az ősi ház

Én ebből a nádfedeles,

kétszáz éves ősi házból kukkantottam ki először elcsodálkozó szemekkel - titokzatos ébredés volt minden ködös, őszi reggel.

Szaladgáltam a ház körül fapuskával és fakarddal, lecsaptam a szomszédokra, lányaiknak udvaroltam, amikor még papírcsákós ugri-bugri vitéz voltam.

Rúgtam, szórtam a homokot, majd berregtem, majd puffogtam, traktorom volt rossz fazékból s építgettem szép lassacskán vertfalú kis házikómat s volt egy szürke cirmos macskám.

És e régi ház ablakán disznótoros, boros jókedv, nóta kurjantott ki többször.

Jó borunkkal koccintgató, drága, öreg barátoknak „hallgatós”-at hegedültem.

Mikor heves orkán, vihar fákat tört ki, dúlt, üvöltött, hajlott-nyögött a házunkban minden szuvas fenyőborda s mint övéit védő ős-szörny, nádsörényét felborzolta.

Harminc éves vagyok, de még úgy érzem, a régi gyermek, aki mikor útra készül néha bátor, néha gyáva: megállók, és visszanézek — tán most látom utoljára.

14

V. évfolyam 1995. december # 4. szám