Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Dr. Chikán Bálint: Posztmodern jelenünk és az Egri Nyári Tárlat
Posztmodern jelenünk és az Egri nyári tárlat A napokban megjelent egy kis ismertetés arról, hogy a posztmodern gondolkodás egyik világnagysága, az amerikai Richard Rorty Pécsett tartott előadást (miért nem Egerben? — kérdezhetnénk). Előadásában egyetlen mondatban foglalta össze azt, amire én teljes kétórás előadást szántam a Képzőművészeti Főiskolán az esztétika kurzuson az idei félévben. Az ő mondata így hangzott: „Fel kell adnunk azt az elképzelést, hogy léteznek feltétlen, transzkulturális morális kötelezettségek, amelyek egy változatlan, történelem fölötti emberi természetben gyökereznek.” Én pedig azért foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel, mert az esztétikai kérdések megvilágítása érdekében sokszor szívesen hívom segítségül az esztétikai szubjektivizmussal nem vádolható etikát, hiszen annak kategorikus felszólító jellege egyértelműbb, és ezért (sokszor úgy vélem) egyszerűbben magyarázható, kevésbé vitatható tényeket kapunk eredményül. De kétséget kizáró tények közlése a mai korban elég nehéz. Tegyünk próbát, kíséreljük meg itt és most! Én most az Egri nyári tárlatot nyitom meg. Mit is jelentenek ebben a szövegben az „én” és az „egri” kifejezések? Én egri vagyok - szoktam mondani, s ezen azt értem, hogy Egerben nőttem fel. Azonban, mivel ez még bonyolultabb kijelentés, mint amiből kiindultunk, hiszen sem időben, sem időhosszban meg nem határozott, ezért, hogy ne ússzunk el a teljes bizonytalanságban, néha még azt is hozzáteszem: ott születtem. De most például azt kellett volna mondjam, itt születtem, hiszen a tárlat attól egri, hogy Egerben van, amikor tehát ez a szöveg elhangzik (márpedig jelenlegi szövegem írásának célja az, hogy Egerben elhangozzék) akkor az ott-ból itt lesz. Az idő és a hely, a két legfontosabb tényező, amely meghatározza személyiségünket, környezetünket, világunkat, már az első megindulásra ilyen bonyolult problémákat vet fel, holott a célunk a deklarált elképzelés szerint éppen az lenne, hogy egyszerű, kétséget kizáró tényeket közöljünk. Ha ilyen messzire kanyarodtunk az „én egri vagyok” kijelentéssel a tisztázástól, hívjuk vissza inkább az eredeti mondatunkat, s vizsgáljuk meg szigorúbban mit jelent az, hogy egri nyári tárlat, azaz ez esetben mitől egri az egri. A kiállítók legtöbbike egri művész. De ha — mondjuk — hárommal több salgótaijáni meghívott lenne, már az előző mondat biztosan elvesztené igazságtartalmát, azaz azt a létszám szerinti adatát, ami abból származik, hogy a kiállító művészeket jelenlegi lakóhelyük szerint vizsgálom. De így is elhanyagoltam annál a kijelentésnél, amelyben azt állítottam, hogy a kiállítók legtöbbike egri, hogy kiről miért állíthatom, hogy egri. Tegnapi élményeim egyike most megállásra késztet. Két olyan szakmai összejövetelen vettem részt, amelyeken művészek beszéltek a művészetről. Számomra, aki mindkét megbeszélésen részt vettem, s így mindkét csoport véleményét hallhattam, bizonyossá vált, hogy a két csoportban mást értenek művészeten. Csak látszólag volt ugyanaz a téma, valójában egészen másról esett szó az egyiknél és a másiknál. S amikor megpróbáltam ezt az állapotot elbeszélni a mostanihoz hasonlójellegű eszme- futtatásban, rövidesen kiderült, senkit nem zavar annyira, mint ahogyan azt én gondoltam, hogy a szavak nem tisztán jelölnek fogalmakat. Márpedig, ha ez így tapasztalható a művészek körébe, akkor Önök, tisztelt érdeklődő közönség, méginkább megtehetik, hogy csak a látvánnyal foglalkozzanak. Csakhogy a látványok mögött éppúgy világértelmezések húzódnak meg, mint a szavak mögött. Saint-Exsupéry, a Kisherceg írója mondta egyhelyütt: „Az igazság nem az, amit felfedezünk, hanem amit létrehozunk”. Az előzőek szellemében azt kell megkérdeznünk, hogy vajon más igazsága van-e egy képzőművésznek, ha ő egri, nógrádi, vagy miskolci lakóhellyel rendelkezik, vagy sem. Egy színész ismerősöm nemrégiben azt mondta, számára hiteltelen az a színész kolléga, aki a színpadról azt akaija elfogadtatni nézőivel, hogy ő az egész világot szereti, miközben állandóan összevész a lakásszomszédjával és _________________________________ II ■ I /]/) fi y_^__ V évfolyam 1995. ofetóber * 3. szám 51
