Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - SZÍNHÁZ - Egri Nyár 1995-ben, színpadon és zenében
SZÍNHÁZ Tisztelem Gáli Lászlót... ...az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatóját, mert felépített egy kitűnő társulatot. Sajnálom a direktort, mert művét saját kezével kezdte lebontani. Tisztelem Gáli urat, mert évekig olyan színházat tudhatott magáénak, melynek híre messzire szállt. Sajnálom az egri közönséget, mert ma nem biztos, hogy azt kapja Thália szentélyében, amire ki van éhezve. Tisztelem Gáli László egykori főiskolai évfolyamtársamat, mert sokat lehet tőle tanulni. Sajnálom magamat, mert ezt a lehetőséget nem használtam ki maradéktalanul. Például nem figyeltem fel eléggé arra, hogy a nyári színházi produkciók kiválasztásához elég felütni a Pesti Műsort és rábökni arra a darabra, amit a fővárosban legalább több mint kétszázötvenszer sikerrel játszottak. Aztán meg kell hívni legalább egy sztárt is az előadásból - így még tutibb az eredmény! Persze kell a dologhoz pénz is, ha nem is sok, csak pár millió. De aki ezt összeszedi, attól rögtön szabadulni is kell, hogy tiszta legyen a kép. Sajnálom, hogy az általam vezetett Fesztivál Iroda nem hasonlóan cselekedett. Azután, hogy a Színház egyszemélyes vezetője egyáltalán nem reagált a hivatalosan is jóváhagyott kooprodukciós együttműködési ajánlatunkra, saját lábunkra kívántunk állni. Azt a célt tűztük ki, hogy évente mutassuk be egy magyar fiatal szerző mai témájú vígjátékát. Ezzel kínáljunk szórakozást az itt élőknek, vendégeknek egy-egy estére. Igyekeztünk e színdarabok utóéletét is megoldani, így a tavalyi „Nagy szerep” c. előadásból már el is készült és bemutatásra vár egy Tv-játék. Az idei „Robbantsunk bankot” felvételéhez pedig most keressük a szponzorokat. Tervünk sok szempontból is támogatandó ügy lehet, hogy csak egy példát emeljek ki ezekből: a mai pangó írói-alkotói élet új és országos színfoltja lehetne egy jól megalapozott drámaírói pályázat. Az évenként ismétlődő egri ősbemutató pedig kiemelné a rendezvényt az ország nyári színházi bemutatói közül. Nos, itt tartunk ma! Sajnáljuk, hogy írásban is átadott felhívásunk nem pottyant jó talajra (az Egri Gárdonyi Géza Színházban) —, így nem építettünk közösen nyári színházat Egerben, nem egy közös egri nyarat szerveztünk, melyben a magyar nyelvű előadást az itt dolgozó színészekkel Gáli úr jegyezte volna. Természetesen mi azt is kénytelenek vagyunk elvárni, hogy legalább egy esztendővel előbb legyen szerződtetett, garantált műsorterv, hiszen a bemutató előtt egy-két hónappal rögtönzött döntés igencsak amatőrnek tűnik az idegenforgalmi piacon. Mint ahogy az sem kötelező, hogy a színház egész nyáron szünetet tartson, ahelyett, hogy a jól bevált (nyugati) példák alapján az éves pénzügyi keretükből állítsanak színpadra legalább egy nyári bemutatót. Mert az egyre nehezedő gazdasági helyzetben kicsit távolabbra is kell nézni a díszletelemekből épített elefántcsonttoronyból. Erős Péter e cikk írója az egri önkormányzat programigazgatója V évfolyam 1995. október * 3. szám
