Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Herke Róza: Életrajz és versek
Nyögve pörölve szaladok mert húz húz az ökör előre tör a legelőre hol a barmok mind járom nélkül járnak. Vagy szénavárba siet királynak? Tövisek Istenem, sok terhet rakott rám a múló idő, és Te nem jártad a nehéz utat a nagy teherrel, bűneinkkel? sokszor vonszoltam magam, fájó térdem megroggyant, és megjelent előttem a kép, hogy roskadsz le a kereszttel! jöttek az évek, sok ütést kaptam, és megéreztem az ostorcsapásokat, amelyek Téged értek! szúrásokat, sebeket kellett elviselnem, de fölnéztem a töviskoszorúra és könnyebben tűrtem, fáradtan indultam, verítékkel dolgoztam, és ráfelejtkeztem Veronika kendéjén a Te arcodra! szomjaztam munkától, láztól égve, és megértettem a Te szomjúságod! találkoztam a lezárt úttal: nincs tovább! és Te vállaltad a halált, hogy utat nyiss számomra! Rám nehezednek az évek? Hozzád vezetnek az évek! A Golgota Hozzád vezet! Lehet, hogy latorként keresztet érdemiek bűneimért, de a jobbodnál feszítsenek föl, hogy nekem is azt mondd: velem leszell A kölönc Hegytető. Alkonyi táj, elnyugszik a nyáj, az éjben nem bong csak egy-egy éber kolomp. Patak csobban lent, , szunnyad, pihen a csend. Bolyong egy emberi roncs, nyakában égi kölönc. 36 V évfolyam 1995. október # 3. szám
