Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna, Fazekas Lajos, Némedi András, Dancs József versei
NEMEDI ANDRÁS Nyárutó A bőség zöld kirakatára kétoldalt porfüggönyt akaszt a földút, s miközben mesgyéjén áll, — mint távozóban lévő gazda —, körülnéz s búcsúzik a vén nyár. Mennyi termény hál idekinn még fel-felriadva! Csak a szérű nyugodt, hogy kincse már nem ég le. Orvul felvagdalt, piros vérű dinnyék kiáltanak az égbe. Lankadt pászták közt, krumpliföldek, tarlók, ugarok és lekókadt kukoricások mellett ballag, ekéket vár, csiklandozókai, a viszkető, gyom-marta parlag. Pelyva-álmukban, elcsépelve nyújtóznak kócosán a kazlak, nem fenyeget zápor, se villám Szekértetőn -— szellős magaslat kocsis támaszkodik a villán. Koppasztott tarlón marha búsul, pányvája új sávba nem ér el. Síró legyek sűrű rajára csap egyet oldalt tönkfejével olykor, és kilódul a nyála... DANCS JÓZSEF versei Szeressetek! EMBEREK, ARRA BIZTAT: SZERESSETEK! Velem együtt szolgáló sereg, Akkor is szeressetek Ha már nem leszek közietek. Szolgaság Amit mögöttem hagyok, Az is én vagyok. A világ A rózsabokor, a facsemete, Nem más, Amit én ültettem, felcseperedett, Mint szolgaság. Illata jó, termése csemege. Akinek De ezek a sorok is, Jól megy Azért születtek, hogy benned A dolga, Emlékezést oldjanak Akit úrként Arról, aki írt és fát ültetett, Kívánsz Hogy a szavak varázslatában A pokolba, Es a gyümölcs zamatában Annak is Parancsol Az élet Az is szolga! ,2 Mill//# V. évfolyam 1995. március hó. 1. szám
