Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - KÖZÉLET - Dr. Martinovits János: Kellem és tehetség
és amíg társai játszottak, azalatt Ő kint volt a major falánál, ott gubbaszkodott, és nézte, hogy áldoz le a Nap. Nézte onnan csöndesen, hogy szalad végig a bíborpirosság a föllegek között, és hogy szilán- kol elő a fák mögül. Valami csudálatosnak kell lenni a dologban. Ferkó sokszor elgondolta ezt, hogy a Nap minden nap kövér, amikor lemegy az égről, és minden nap soványan jön elő. Valami észvesztőt talált 0 ebben, de ennek senki sem tudta szakszerű magyarázatát adni. Máskor, ha elfeküdt már mindenki a major udvarban és leterítette félhomályos sátrát a nyári éj, Fér kint vesztegelt valamelyik felfordított ekén, vagy a szekéroldalban, és abban az állapotban volt, amiről azt mondja szűkszavú nyelvén a pusztalakó: hogy kigondolkozik a világból. Szelíd holdfény ragyogott be mindent, csöndes szellő futott át a végtelen mezőség felett, halk, sejtelmes morajlást hozva el az erdő fái közül. Fényes volt a tájék, fehér a homok, villogtak az ekevasak, és a messze tanyákról elverődött odáig az ebek csaho- lása. Rejtelmes vágyak keletkeztek ilyenkor szívében, csudálatos gondolatok, amik borzongásba hozták. Hogy lehetne mindezt lerajzolni a homokba, a holdfénnyel, az erdő morajával, meg az ebek ugatásával együtt! Talán Nagy Ernőt is ezek a gondolatok foglalkoztatták kisgyermekként, és ezt szerette volna és szeretné egész életében megvalósítani, megrajzolni és festeni, ha nem is a homokba, hanem a vásznaHogy mennyire sikerült gyermekkori vágyainak a megvalósítása, azt eldönthetik Önök, ha megtekintik a kiállított képeket. Szinte gyermek fejjel, 18 évesen leventeként került ki a frontra, majd hadifogságba. Inaséveit — Gorkij után - a nagy Szovjetunióban töltötte. A hadifogságban rideg nevelésre fogták, ennek ellenére kitűnő élet- és képzőművészeti iskola volt számára ez az időszak. A fogságban sok embert megismert és találkozott a „nagy eszmével” is, amiből egy életre elege lett. Ott is egyedüli biztos pontja, vigasztalója az erdő, a folyópart, és a természet volt. És amikor a tábor őrei rájöttek arra, hogy ez a fiatalember tud rajzolni és festeni, rengeteg megrendelést kapott! Klasszikus orosz festők mőveit kellett másolnia, és ez jó előtanulmánynak bizonyult a fogságból való hazajövetele után. „Érett” emberként került haza. Itthon a gyermekkorában felfedezett, a szovjet hadifogsági akadémián finomított rajz- és festői tudását a Képzőművészeti Főiskolán fejleszti tovább művészi szintre. Tanáraira, Domanovszki Endrére, Szőnyi Istvánra, Bernáth Aurélra, Hintz Gyulára, Barcsay Jenőre és Papp Gyulára ma is nagy szeretettel gondol. A Főiskola elvégzése után Egerbe került tanári állásba. Elkövette azt a nagy baklövést, hogy 1955-ben megnősült, és feleségének örök hűséget az Egri Székesegyházban fogadott. Nagy hiba volt! Már nem a házasság, hanem a templomi esküvő! Másnap kidobták állásából és plakátfestő lehetett csupán az egri Mozi Vállalatnál. Ezt a „művészi munkát” két éven át végezte. 1959-ben került az Egri Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékére és ott dolgozott 1986-ig, nyugdíjba vonulásáig, az utolsó hat évben mint tanszékvezető. Még évekig maradhatott volna ebben az állásban, de elege lett az értelmetlen dolgokból, és inkább félreállt, és most már nyugdíjasként, főállásban hódolhatott szenvedélyének, a festésnek. Nagy Ernő a víz, a horgászás és a természet szerelmese. Számára a víz az egyedüli éltető erő, és szinte küldetésszerűen ennek ábrázolására használja fel művészetét. A festészet minden ágát művészi szinten műveli: a grafikát, a pasztellt, az akvarellt és az olajfestészetet. Tájképek mellett kitűnő portrékat és csendéleteket is alkot. Nagy Ernő rendkívül szerény és szófukar ember. Ő a természettel beszélget, azt faggatja és próbálja felfedezni a természet szépségének titkait és igyekszik ezeket vásznain megörökíteni. Kevés festőnél jelentkezik az élet és a művészet ilyen összefoirottságban, mint Nagy Ernőnél. Olyan egyszerű és igaz a művészetet, mint maga a természet. Nagy dolog a művészetben akkor jön V évfolyam 1995. október * 3. szám 13
