Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - KÖZÉLET - Dr. Martinovits János: Kellem és tehetség
Kedves képzőművészetet kedvelő jelenlévők! Kedves Barátaim! Nagy szeretettel üdvözlöm én is Önöket, és megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntőm a Senator Hotel tulajdonosát, Cseh Andrást és hites feleségét, Eger legszebben mosolygó, és számomra legszebb asszonyát, Csöpi nénit. Remélem, ezért a nyűt vallomásért otthon nem lesz részem mosolyszünetben, de ha mégis, akkor majd ide jövök vigasztalódni... Rendkívül hangulatos és családias, de mégis nagy ez a vendéglátó egység! Belefér a söröző, az étterem, a szálloda, és még valami: a kultúra tisztelete, szeretete és támogatása! Most, amikor az állam egyre inkább kivonul a kultúrából, egyre kevesebb támogatásban részesíti a művészetet (irodalmat, zenét, képzőművészetet stb.). Van városunkban egy tisztességes vállalkozó, aid a mindennapi munkája mellett fáradtságot és pénzt nem sajnálva megszervez egy óriási sikert aratott Strauss-estet, életre hívja és támogatja a cigányzenekart,-bemutatkozó hangversenyre ad lehetőséget számukra, több képzőművészeti kiállításnak adott eddig is otthont, és most Nagy Ernő festőművész mutatkozhat be itt képeivel Önöknek, az ide betérő vendégeknek és turistáknak. Ezért a kultúrmissziós tevékenységért köszöntőm a Cseh házaspárt megkülönböztetett szeretettel és azt hiszem, hogy ebben a hálában és köszönetben Önök is velem együtt osztoznak. Végül, de nem utolsó sorban köszöntőm a művészet, Nagy Ernőt és kedves feleségét! Nagy örömmel, de egyben szorongással fogadtam el Nagy Ernő festőművész barátom felkérését, hogy nyissam meg itteni kiállítását. Örömmel, mert nagyon tisztelem és szeretem Nagy Ernőt, az embert, és nagyra tartom művészetét. Szorongással, mert nem vagyok művészettörténész, még műértő sem, csupán művészetkedvelő, és ezért ez a megnyitó Önök számára szokatlannak fog tűnni, mert igen szubjektív lesz. A kiállítás képeit nézve mindenkinek fel fog tűnni, hogy a képek döntő többsége tájkép, folyó-, vagy tópart, más képeken pedig erdőrészletek láthatók. Sokukban felmerülhet a kérdés, hogy a Művész Úr miért fest előszeretettel ilyen témákat, miért vonzódik a természethez, a vízparthoz? Megvallom őszintén, hogy bennem is megfogalmazódott ez a kérdés. Sokat töprengtem rajta, amíg aztán többször beszélgettem a művésszel, egyre többet nézegettem a képeit, lassan feltárult előttem egyénisége, művészi hitvallása, és az emberekről kialakult véleménye. Számomra ezek az ismeretek adtak feleletet a felvetett kérdésekre. Nagy Ernőt nagy festőnek tartom! Felmerül a kérdés, hogy mi az, ami Őt nagy festővé teszi? Mert aki igazán ismeri, aligha zárkózhat el attól, hogy nagy festőnek érezze. Aki elkezdi nézegetni képeit, többet szeretne látni belőlük, aztán egyre többet, aztán megszereti azokat, aztán egyre inkább érezni kezdi, hogy nemcsak érdekes és kedves, meleg és szép az amit kap tőle, hanem valami nagy dolog is: valami olyan lényeges, amit csak a nagyoktól szoktunk kapni. Másoknak, és a hivatalos szerveknek is ez a véleménye, hiszen élete során festői munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel jutalmazták, többek között az Országos Tájfestészeti Biennálé bronz, majd az ezüst diplomáját is megkapta. Legutóbb múlt év augusztus 20-án Eger város képzőművészeti életében kifejtett munkásságáért adományozott neki az Önkormányzat képzőművészeti nívó díjat. Nagy Ernő egy Bükk-alji kis községben született és korán találkozott a hegyekkel, az erdővel és a szántófölddel, azaz a természettel, amit nagyon megszeretett. Felmerül a kérdés, hogy mikor, és hogyan kezdődött festői pályája? Az ilyesmit nem lehet megállapítani, de mindenesetre előbb kezdődött, mint ahogy Ő maga is tudott volna róla. Talán neki is úgy kezdődött, mint Tömörkény István egyik novellahősének, a kis Ferkónak, aki félrehúzódó gyerek volt,--------------------------------------7---------------------V évfolyam 1995. október # 3. szám 1 2
