Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna, Fazekas Lajos, Némedi András, Dancs József versei
Fazekas Lajos: MAGAMRÓL 1932. augusztus 4-én a Kapós-menti Regöly községben születtem. Itt telt el gyermekkorom és ifjúságom. S ez a húsz év adta életem legmaradandóbb élményeit. Szüleim vallásos, a családnak tisztességes megélhetést teremtő gazdálkodók voltak. Hárman voltunk testvérek. A fővárosba 1954-ben — szüleim halála után költöztem. 1956 óta a MÁV kötelékében dolgoztam különböző beosztásokban. Szakképzettségem: irodalom és történelem szakos tanár; de gyakorló pedagógus sohasem voltam, amit bizonyos okok (pl. vallásos világnézetem és írásaim) miatt a diktatúra idején nem vállaltam. Verseim 1958 óta jelennek meg különböző folyóiratokban, heti-, napilapokban, antológiákban. Megjelent verses köteteim: — Kereszt a hegyen (Szent István Társulat, 1965) — Tiszta kút (Ecclesia, 1959) — Találkozások (Szent István Társulat, 1972) — Látomás és jelenés (Ecclesia, 1980) Isten ege alatt c. katolikus antológiában (1985) több verssel szerepeltem. Az apai nagyapámtól „örökölt“ Biblia ma is rendszeres olvasmányom. Nőtlen vagyok, 1991 óta nyugdíjas. Idézd az örömöt Idézd az örömöt, ha hosszú úton megszólít magányos útitárs. Szavad oldjon emléket vagy régi vágyakat; s öröméből szívedre is hulljon annyi, amennyi a barátsághoz elég. — A szó összeköt, egy-haza gondja, mint a gyökér a lombot bokorba. — Az ember békével köti meg ünnepét. Útravaló Mikor elindultam látni a világot, útravalóul nem kaptam egyebet, mint „Isten áldjon!“-t, meg jótanácsot. S az útszéli fák kínáltak meg: egyek gyümölcsükből; s mint aki a mesékben él: háltam földön és csillagot néztem. ^ ^ Itt találkozik négy-öt út. A tér dísze: a szökőkút. — A medence hús cseppjeit galambszámyak rám verdesik. Ülök a pádon. Pihenőm, fáradtságom, nyaram, időm így múlik el; napsugarak csalogatnak, gyógyítanak. Földijeim Itt járnak a metropolisban, olcsó aktatáskájukban hordják — országhatártól országhatárig — s pályaudvar-zugban falatozzák útravalójukat: kenyeret, szalonnát. Kenyérvásárlás Piros a héja, most sült ki éppen, alig pár perce, hogy ideértem, melege süt még, s a polcon várja, hogy a közérteslány kettévágja, —félkilót kérek, (magamnak elég,) s egy nagylány kéri a másik felét. V. évjolytun 1995. március lió. 1. szám 11
