Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Pogány Ö. Gábor: Festőművésznők évadján; Körtvélyessi Magda tárlatáról
Körtvélyessy Magda a sokoldalúan megnyilatkozó tehetségek közé tartozik, „Kettős párhuzam” indítékai szerint dolgozik, festőművész és költő egyszemélyben. Ritka jelenség ez manapság, mert újabban elterjedt a szakosodás divata. Az esztétikusok az elmúlt évtizedek folyamán sok mindent írtak arról, hogy ideje lenne a művészetekkel foglalkozóknak megszívlelniük a tudományok szédületes fejlődéséből levonható tanulságokat, s ezért a becsvágyóbb írók, zenészek, képzőművészek is az alapkutatások módszeréhez folyamodtak, a részecskegyorsításhoz vezető analitikus műveletet vagy a fényévekkel érvelő- csillagászati számmisztika analógiájaihoz igazodtak. Körtvélyessy Magda nem zárja magára az elvonatkoztató szakszerűség korlátáit, szabad akaratából, előítéletek nélkül ismerkedik a világgal, minden érdekli, amihez az emberi elmének, az érző szívnek köze van. Alkotó készsége szélestekintésű műveltséggel párosult, szereti a klasszikusokat, fáradhatatlanul járja a régi települések utcáit, tudásszomja nem csillapodik egyik-másik kulturkör sajátságainak az áttanulmányozásával, az egyetemesség élményére vágyik, a mindenséget kívánja versbe szedni, képpé alakítani, de önmagánál tovább még nem jutott (mondhatni Babits Mihály nyomán). A Nyugat nagy költőjének, szerkesztőjének a belátása rá is érvényes, a kozmoszt ki-ki önmagában hordja, a jó művész pedig saját nézeteiről, egyéni meggyőződéséről vall tárgyilagosnak tűnő műveiben is. Ilyen vallomásos festészetet művel Körtvélyessy Magda, amikor tudnivalókat közöl, érdekes emlékeiről tájékoztatja a tárlatlátogatót, utazásain szerzett tapasztalatairól számol be, hazai vagy tengerentúli szépségekre hívja fel a figyelmet. Minderről többnyire expresszív lendülettel, a témának megfelelő formanyelven szól, a tájakat hangulatosan idézi, a vedutákat szakszerűen ábrázolja, a figurákat egyértelműen jellemzi. Gazdag színbőséggel jeleníti meg a kiválasztott motívumokat, úgy árnyalja a tónusokat, hogy a váltakozó hangsúly lüktetése érzékelhető maradjon, a bővérű kolorit ne semlegesítse a képszerkezet szilárdságát. A festőnőkről könnyelmű általánosítással azt szokták állítani a műítészek, hogy ellágyítják festményeik légkörét, határozatlan foltokban hordják fel a képelemeket, puhán rakják fel a színeket. Körtvélyessy Magdára semmiképpen se illik az efféle sematikus megállapítás, nagyon is határozottan fejezi ki magát, biztosan komponál, tüzes színekkel érzékelteti a képzetes távlatokat, s bár a mindennapi életben a finom nőiességet képviseli, művei a tömör hangvétel, az indokolt szilárdság, a művészi célszerűség eszközeivel készülnek. Merészen érvényesíti a töretlen fényeket, az optika kimerítheteden kínálatait, van bátorsága tiszta alapszíneket alkalmazni, ecsetjárása nagyvonalú, ám a mozaikosan tördelt stilizálástól se fél. A feladatok különbözősége szerint módosul festőisége, de valahány változatát egyben tartja karakteresen egyedi stílusa. S ez már életműve messzemutató korszakos jelentőségének a biztosítéka. Pogány Ö. Gábor V évfolyam 1995. június # 2. szám
