Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Pogány Ö. Gábor: Festőművésznők évadján; Körtvélyessi Magda tárlatáról
KÉPZŐMŰVÉSZET Festőművésznők évadján Felidézve a közelmúlt hetek képzőművészeti tárlatainak a programját, szembetűnik, hogy milyen gyakori a festőnők megjelenése a nyilvánosság előtt. A magyar nemzeti festészet kialakulása során honunk „szebbkeblű hölgyei” régebben főleg mint amatőrök akvarelleztek, később is külön szerveztek nekik szaktanfolyamokat, a két világháború között a Képzőművészeti Főiskola növendékeinek alig tíz százaléka került ki közülük. Mostanság valahány művészeti ágban szám szerint is, de a művészi minőség dolgában számottevő teljesítmények jelzik kiváló képességeiket. A csoportos kiállításokon csakúgy, mint az egyéni bemutatók menetében a nők részvétele megközelíti a férfiakét. A médiumok kulturális rovatai hírt adtak arról, hogy Szirmayné Bayer Erzsébet képeit az a dombóvári szakiskola látta vendégül, ahol a művésznő egykoron mint rajzpedagógus dolgozott. Kőbányán, a Pataky Művelődési Központban Oltvainé Dancsó Dona sorakoztatta fel derűs atmoszférájú festményeit. Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központ Tallós Ilona hagyatékából rendezett emlékkiállítást. Juhász Erika munkássága eredményeiről a Honvédség Művelődési Házának Stefánia Galériája adott áttekintést. A felsorolást még hosszan lehetne folytatni, a legutóbbiak közül három művésznő anyaga is bizonyítja nemük egyenjogúságát a pik túrában. KÖrtvélyessy Magda a Ferencvárosi Pincegalériában foglalta össze törekvéseinek lényegét... Korponay Margó az Angelika Galéria meghitt légkörében jelent meg ismét a fővárosi közönség színe előtt. Vízfestményei és olajképei egyaránt a színekre érzékeny adottságait tükrözik, azt bizonyítják, hogy élni tud az optikai változások ihlető kínálataival, a fény hatására mozgékonnyá váló látvány káprázataival. Bőségesen válogat a különböző műfajok lehetséges verzióiból, művekkel tanúsítja, hogy a természet kimerítheteüen forrása a műalkotásra hivatott tehetségnek. A valóság, az alkony, a pirkadat, a déli verő, villódzás, szivárvány, köd, pára, visszfény inkább csak nyersanyag a festői megnyilatkozásokhoz, a színek játékából, tűnékenységéből művet alkotni felkészültség, tehetség, fogékonyság kérdése, s e tekintetben Korponay Maigó jól sáfárkodik képességeivel. Az észlelt tüneményből, a művészettörténet tanulságaiból, fantáziája kalandjaiból képiét szerkeszt, a vizuális élmény a tanultakkal, a tapasztalatokkal gazdagodva érzések és gondolatok, nézetek és nosztalgiák közvetítőjévé nemesedik, intuitív kifejező képiesség birtokában érzéldetből meggyőző tartalommá válik. Pályájának kibontakozását sokirányú intellektuális érdeklődés alakította, elképzelései megjelenítésének szenvedélyes vágyához a mesterségbeli tudást Korga Györgytől tanulta, s azt is, hogy a képzőművészet végül a láttatás eszközeivel mondanivalót közöl. Ugyanakkor viszont mindenképpen szellemi tevékenységnek minősül, hatásának maradandóságához értelmes érvekre van szükség. Koiponay Margó rendszeres filozófiai tanulmányokat folytatott, észjáráséira - a többiek között - Hamvas Béla írásai gyakorolnak mély benyomást. így hát nem kell csodéilkozni azon, hogy művészete nem sorolható egyoldalúan valamely irányzat keretei közé, nem képvisel vitaanyagot az unos-untalan egymással szembefordított fogalmi pólusok, az elvonatkoztatok és a természetelvűek között. Alkotó módszerében helye van a nonfigurációnak és a realhásnak, a megérzésnek és az ismereteknek egyaránt: kolorisztikus találékonysággal a lelki sugallatokat hitelesíti. Az egymást váltó műformák sajátságaival a humán eszmeiség mind teljesebb elemzésére törekszik, a tájkép, csendélet, zsáner, veduta, portré lehet színek seregszemléje, jelkép, átvitt értelmű példabeszéd, megnyugtató, felkavaró, elgondolkoztató vallomás. S mert Koiponay Margó nem enged a széptani, művészetelméleti pártoskodásnak, kompozíciói ritmusát egyezteti a festőiség frissességével és árnyalatosságával. Károly Éva a Gellért Szálló gobelin-termében jelentkezett festményeivel, melyeknek a művészi értékei jól érvényesülnek a kellemes környezetben, s amelyeknek lírai jellegét a vernissage irodalmi-zeV. évfolyam 1995. június * 2. szám
