Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - EMBEREK - SORSOK - NÉZETEK - Radó István aktuális jegyzete
Milyen a jó színház nyáron, Egerben? Én, a zene- és színházszerető egri polgár legszívesebben az olasz „commedia deli arte” hagyományait megjelenítő vidám, jó értelemben vetten utcai-vásári színházat szeretném megtalálni városomban. Nem hiszek abban, hogy ehhez kizárólag egy hatalmas költséget felemésztő úgynevezett nyári színházi vállalkozás lenne elengedhetetlen. És egyáltalán... Most már végérvényesen leáldozott az állam pénzbőségszaruját évtizedekig gondtalanul igénybevevő, sokszor gátlástalanul megalomán „szocialista színházstruktúrának”. E rendszer soha nem jutalmazta méltóan a kiválót, de életben tartott sok közepes képességű színházat és érdemtelenül túlértékelve fizette az értéktelent is. Nem akarok Cassandra-jós lenni, de az ország gyorsan romló gazdasági helyzetét figyelembe véve már meg lehet jósolni, hogy a pénzügyi csődöt majdan elkerülni képtelen megyei és városi önkormányzatok többsége néhány éven belül be fogja zárni kulturális intézményei egy részét. Az állandó társulattal működő színház pedig az egyik legdrágább luxus és hatalmas tétel a közterhek kiadásai között. Szomorú dolog és szentségtörésnek hat kimondani, de színházi előadások nélkül az emberek ugyanúgy elvannak, dolgoznak, élnek és... tv-t néznek, bármilyen is az. Ausztrália, Üj-Zéland vagy az USA városainak túlnyomó része soha nem áldozott és áldozna hatalmas összegeket állandó színházra, szimfonikus zenekarra. Ezt egyszerűen e városok adófizető polgárai nem szavaznák meg. De hogy ne menjünk messzire: Németország számos, Egerhez hasonló nagyságú városában is legfeljebb amatőr színházi együttes és/vagy fúvószenekar található, évi 2-3 bemutatóval. Pedig ők sokkal gazdagabbak. A tömegkommunikáció áldásos és átkos hatásai gyökeresen felforgatták az emberek hagyományos kulturális szokásait. Hajdani nemzeti kultúrák válnak csupán egy kisebb embercsoport „elitkultúrának” számító szokásává, igényévé. Sajnos. Lásd pl.: néptáncház, autentikus népzene, kórusmozgalom. Az úgynevezett hagyományos, csoportos kulturális együttlét (egyleti élet) már a múlté. A modern tömegkommunikáció eszközrendszere passzív műsorneveli el a hiányos műveltségű átlagpolgárt. Úgy tűnik, hogy a tömegigény olykor teljesen is nélkülözheti a minőséget. A cél: a könnyen emészthetőség, gyors befogadhatóság, tartalmatlan rövid ideig tartó hatás, ezért az ismétlődő sulykolás is elengedhetetlen. Az elitkultúra igénye a korábbi évszázadokban csak egy szűk embercsoport sajátja volt. E században a „magasabb” iskolázottsági szint bevezetésével ez a népcsoport bővült ugyan, de messze nem az elképzelten kívánatos mértékben. A fenti jóslatok és tendenciák eredményeképpen a magyar színházi „helyzet” is változóban, átalakulóban illetve leépülőben van. Létre fognak jönni utazó társulatok, amelyek kizárólag a népszórakozást fogják kiszolgálni operettekkel, kellemes melódiájú, bevált zenés játékokkal. Azután lesznek kis számú alapítványi vagy pályázati pénzekből létrejött színházi produkciók — az ún. elitkultúrát igénylők számára — természetesen ez utóbbiak pénzügyileg veszteségesen. A fenti gondolatok a magyar vidék színházi helyzetét szándékoznak előrevetíteni. A fővárosi helyzet az egészen más jellegű, de hasonló természetű problémákat hordoz magában. E hosszúra nyúlt bevezető azt a mondandót szeretné megerősíteni, amely az egri nyári színházi játékok szükségességét méginkább bizonyítja. Jó érzés olyan városban élni, ahol nyáron vidáman pezseg az élet. Az pedig méginkább fontos, hogy az utca emberének ingyenes szórakozást nyújt. A túristának a jó közérzet és a vidám biztonság a fontos, egyébként pedig az ingyenességen is nagy hangsúly van. Hiszen a városlakók többsége csakis így juthat manapság színházhoz, élő mulatsághoz. Szóval mókázni kell és zenélni, énekelni meg táncolni. Minél többet és minél többször, egész nyáron át. Nem prózai színház kell! Nincsen szükség mélyenszántó gondok és gondolatok komor tükrözésére — bármily színvonalasan tennék is ezt, — hiszen ezzel mindenki nap mint nap szembesül sajtóban, rádióban és a munkahelyeken egyaránt. A zene nyelve a valódi eszperantó. A sok egri szolgáltató vállalkozónak, üzlettulajdonosnak egy az érdeke: minél tovább itt tartani a túristát. Belföldit, külföldit egyaránt. Egy hangulatos és vidám városnak, amely teli barokk műemlékkel, békét és nyugalmat áraszt, nagy túristamarasztaló ereje van! Ebben még bízhatunk! Rád/') István :\\nnnVi vÉéfíl/wDn' 44 V évfolyam 1995. június # 2. szám
