Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VÉSŐ - PALETTA - A mélytüzű színek mágusa
A mélytüzű színek mágusa Darabont Tamás Sokáig töprengtem rajta, szabad-e ilyen komoly témakezelésű művészt, mint Darabont Tamás, egy mára már tartalmatlanná vált fogalommal, szóval, hangzással megközelítenem. Mert mára a mágus tartalma megkopott, használják sportban és másabb, még veszélyesebb közhelyek esetében, amikor valaki mást nem tud mentségére, tartalmatlan rajongására fedezékül felhozni, mint a homályos tartalmú mágus-t. Amivel azt akarja mondani, hogy ennél aztán nincs különb, ez az igazi, a korszakalkotó, olyan, akihez kézcsókkal kell járulnunk, mert felfedezett valamit, vagy valakit, akitől vagy amitől mi csak gazdagabbnak érezhetjük magunkat. Már akkor is, ha csak reá gondolunk! Itt, most, nem ebben a sekélyes fekvésben használom a mágus szót. Maradjunk az Értelmező Szótárnál: a mágus az ókori perzsáknál jövendőmondó, gyógyító, álomfejtő pap. Amolyan irányítója a népnek, a lelki gondok istápolója, aki útkeresésében nem riad vissza alkalmanként a mágiától sem. Mindenesetre abban a titokzatos szférában működteti erejét, ahol a lélek a meghatározó. Eddig jutottunk el az általánosban, a magunk szerinti meghatározásban, hogy aztán a jelenlevőről, a közlések módjáról és tartalmáról is ejtsünk szót. Darabont Tamás - még az 1980-as évek közepén inkább lírizáló tájképfestő, a nyugalmat minden áron tisztelő magyar polgár, aki szereti hazája tájait, és úgy érzékelteti, hogy ezzel a témakörrel be is fejezte a kutatást azokban a régiókban, amelyek másfelé is irányítanák, tájolhatnák őt. Sikeres festő, a hetvenes évektől fogadják őt itthon és külföldön a kiállítótermek, nyolcvannyolcig minden jelentős vidéki városban, így Egerben is, Pestet 9 5 HEVESI NAPLÓ 1994. 1.
