Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VÉSŐ - PALETTA - A mélytüzű színek mágusa
sem hagyva ki megértéssel, szeretettel fogadja őt a közönség, képei ezért megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában éppúgy, mint múzeumokban és magángyűjteményekben, Ausztrália, Ausztria, Bulgária, Franciaország, Németország, Japán, Svájc és Svédország privát-gyűjteményeiben is. Mert emberit, a lírai embert meséli- szavalja el köznapi világosság mellett, azzal a férfias tartással, ahogyan azt egy közép-európaitól el is várja a műgyűjtő. Aztán a kilencvenes évek elején - vagy már korábbi szakaszban is - drámaira fordul a hangnem, a moll-ból átmegy a dur-ba. Képein öles férfialakok jelennek meg, rendszerint csoportosan, leginkább hármasban és mintha Rodin Calais-i polgárokra támadnának át bronzból színesbe, árván, magukra hagyatottan néznek egymás elébe. Nem is akarnánk hinni a szemünknek, hogy ez az eddig kedélyesen álomszerűségeket felsorakoztató Darabont Tamás kibújt megszokott szerepköréből, kiszállt a lepke a burokból és színesen-csapongva bejelentett egy világot, amely már más, nem az, ami eddig létezett, csak a színek, a komortüzelésű, mély HEVESI NAPLÓ 1994.1.
