Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Hekli József: Csehov drámák a Gárdonyi Géza Színházban
vitatott feladatát is. „Illés István főiskolai hallgató rendezése nem akart szakítani a csehovi hagyományokkal - ami a rendezést illeti - és azért valamiképpen mégis tudott szakítani azzal. Annyira, amennyire megkívánta e belső ellentmondásaiban, paradox voltában komikus, de pusztulásában mégiscsak tragikus világú Cse- hov-komédia korszerű rendezése. Nem «pörgette» meg az előadást, hagyta, hogy lassan, kissé a köd gomolygása szerint folyjék szét a színpadot, a nézőteret a csehovi cselekménypatakocskák, a gondolatok"-írta a Népújság akkori kritikusa. Az ígéretes jövőjű rendező Oroszország széthullását, erkölcsi szétbomlását állította a középpontba, s azt is megfogalmazta, hogy egy egész társadalom haldoklását viszonylag milyen könnyű szívvel viselik el a csehovi történet szereplői. Egy talajtvesztett osztály búcsúzik az élettől, pontosabban az előkelő, a fényűző élettől, s ezt a kitűnő drámaíró hol ingerlőén komikus, hol árnyaltan tragikus epizódokban rajzolta meg. Majd mindegyik hős-s ez a rendező érdeme is - reménytelen helyzetében egy-egy elegáns gesztussal próbál tetszetősnek tűnő, valójában tragikomikus kiutat találni. A darab sok, igényesnek mondható szerepformálása közül is kiemelkedett Markaly Gábor filozofáló öreg diákja és Varga Gyula remekbe szabott vén szolgája, Gyöngyösi Katalin Várjá-ja sem okozott csalódást. A Cseresznyéskert egykori tulajdonosnőjének, Ranyevszkajának a fogadott lánya, Várja, talán az egyetlen, aki képes lenne az értelmes életre. A mértéktartó színésznő atmoszférát teremtő játéka tudott olyan pillanatokat varázsolni a színpadra, mikor a nézők nagyon közel érezték Csehov igazi szellemét. Az előadás sikerét nagymértékben fokozták Wegenast Róbert kitűnő színpadképei és Hruby Mária találó jelmezei. Az 1993/94-esévad nyitódarabjának az 1985-től ismét önállóvá lett Gárdonyi Színház a „Ványa Bácsi"-t választotta. E remek drámában, amint a többiben is, egészében véve a szürke hétHEVESI NAPLÓ 1994. 1.