Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Hekli József: Csehov drámák a Gárdonyi Géza Színházban
ragadni és kibontani, s ez nagymértékben rányomta bélyegét az egész előadásra. A fiatal színésznő mesterségbeli tudása kevésnek bizonyult e bonyolultan szép figura megformálásához. Bár Laczina László viszonylag jól ráérzett a csehovi drámaszerkesztés főbb pontjaira, és egy eléggé hiteles századvégi vi lágot ábrázolt, nem tudta kellően érzékeltetni a jellegzetes csehovi, lehelletfinom bánatot, itt-ott hiányzott a szereplők közti hangos vagy hangtalan értetlenség, a jellegtelen, de mégis jellemző apró történés, s ahogy mondani szokás, a sajátos „szövegalatti áramlás". A figurák nem annyira éltek, inkább csak léteztek a színpadon. Nem tudták meggyőző művészi erővel elhitetni, hogy mindannyian- Nyinát kivéve - így vagy úgy boldogtalanok, csak álmodoznak a boldogságról, de végső soron tehetetlennek bizonyultak. Mindegyikük más szeretne lenni, másképp szeretne élni, de csak szeretne, mert az olthatatlan vágyakozásban ki is merülnek. A magasabb művészi igényeknek talán csak Demeter Hedvig Arkagyina-ja - bár néhol harsányabb volt a kelleténél - és Simon György mértéktartó Trigorin-ja felelt meg. Egy rangosabb Sirály bemutatóhoz hiányoztak az előfeltételek- elsősorban a címszereplő -, ennek ellenére a főleg fiatal színészekből álló egri társulat, a lehetőségekhez képest, igyekezett megbirkózni a szép, de nem egyszerű művészi feladattal. Az egri „Sirály", minden gyengéje ellenére, lehetőséget nyújtott a színház fiatal tehetségeinek arra, hogy a drámaírás egyik óriásának darabján csiszolgathassák mesterségbeli ismereteiket. 1973 tavaszán ismét Csehov-darab került színre. A miskolci társulattal hosszú évekig összevont, új nevekkel felfrissített színház ezúttal a „Cseresznyéskert"-et választotta. Ennek a drámának a színpadra vitele sem tartozik a könnyű művészi feladatok közé. Éppen ezért a darab fiatal rendezőjéről a legnagyobb elismerés hangján kell szólni, aki szépen, tisztán adta vissza a sajátos csehovi miliőt, s ugyanakkor merte vállalni a korszerű értelmezés sokat 8 6 HEVESI NAPLÓ 1994.1.
