Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Hekli József: Csehov drámák a Gárdonyi Géza Színházban
tisztelő feladattal. Nem egy modern rendezői változatot akart kipróbálni, hanem a tőle telhető művészi igénnyel és alázattal a klasszikus Csehovot mutatta meg, s mértéktartó koncepciójával, áttételesen, a mához is szólt. A már rangos művészi múlttal rendelkező Horváth Jenő megpróbálta felvillantani - többségében sikerrel - a félig kimondott szavak, az összemosódó epizódok, az elharapott gondolatok mögül az ingerkedő komikusát, a mélyen tragikusát, a lefojtott lírát, a sejtelmes groteszket, azaz Csehovot. A művészi alázat, a csehovi, mozdulatlanságában mozgalmas belső világnak az értő átélése és megjelenítése voltak a rendezés legfőbb erényei. A megvalósítás nem volt egészen tökéletes, de feltétlenül tiszteletet, elismerést kiváltó művészi munkának számított. A színészi alakítások tarka képet mutattak. A legjobb színészi teljesítmény kétségkívül Szabó Ottó nevéhez fűződik, aki a fullasz- tó szerelmek között őrlődő falusi tanító figuráját bravúrosan formázta meg. Platonov egyszerre volt szánalmas és megvetendő. A másik kiemelkedő művészi szerepformálás Fonyó Istvánt dicséri, aki a Csehov drámák „örökös hősét", az orvost, Trileckijt jelenítette meg finom iróniával. Lényegében az együttes minden egyes tagja - tehetségétől függően - igyekezett szerepét színvonalasan megformálni. Az országos visszhangot kiváltó, nevezetes bemutató után két évvel, 1965-ben, ismét Csehov színművet mutatott be az egri Gárdonyi Géza Színház, a Sirály-t. A dráma fiatal rendezője, Laczina László, Nyinát a „sirályt" állította a középpontba. Nyina, a szárnyát bontogató, igazi művészi sikerekre vágyó színésznő először Trepljov, majd Trigorin vonzásából kitörve, elindul a hamis csillogástól a valódi művészet felé. Ezt a bonyolult lelki átalakulást, az imádatig fokozott áhítozást a címszereplő, Parragi Mária nem tudta teljes mélységében meg8 5 HEVESI NAPLÓ 1994. 1.
