Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Szilvás István: A rögök sohasem hagynak el

Mert tele vagyunk könnyes történetekkel. Máig emlegetik a faluban, miként is vették el egykoron ezeket a vékony nadrágszíj- parcelIákat, amelyek - ha nem is fenségesen - eltartottak egy-egy családot. Mézédes dinnye termett itt korábban, csorduló levű paradicsom, tenyérnyi paprika, illatos dohány, amely hosszú zsinegen száradt az istállópadon, míg odalenn éjszakánként nagyokat horkantottak a fáradt lovak. Mesélik, a család apraja-nagyja rakodta a vagonokba a frissen szedett, piros bélű dinnyét, hogy a hajnal már a pesti piacon találja. Amíg egyszer végleg „ki nem siklott a vonat...".

Mézesszavú emberek kezdték járni a falut, ígértek szépet, kínáltak jót, s ha nem ment könnyed szóval, megmutatták a másik arcukat is. így történt ez a három kisparcella gazdájával is, akinek hiába kopogtattak az ajtaján a közös szervezésének ügyében.- Halljuk, bátyám, tanult lányai lesznek - rukkolt ki a sokadik látogatáskor az egyikük.- Ha az Isten is megsegít bennünket-jött rá a válasz. De nem maradt el a replika sem.- Nem az isten kell ahhoz, hallja-e? Csak egy aláírás, elsőként magától. Mert magára, úgy tudjuk, ad a falu népe.

Megdöbbent a gazda, hát így megy ez! Hát, így...? S amint az asztal fölé hajolt, hogy ne lássák bánatát, a gyér fényű lámpa torz árnyakat vetített a viaszosvászon térítőre. Elmosódott árnyakat, amelyeket máskor a betévedt pajtásokkal sűrűn emelgetett pohár tartalma varázsolt közéjük.

Nehéz csend ülte meg a konyhát. A sorsát nyomta annak, akinek a válaszát várták a hívatlanok, sunyin, akárcsak a kibicek, akiknek semmi se drága.- Nos! Hogy döntött: belép, vagy a főiskoláról jöhetnek haza a lányok? - csattant az ultimátum. Ebből az egérfogóból nem volt már kiút.

5 7

HEVESI NAPLÓ 1994. 1.