Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Koncz Lajos: Tóth Tihamér egri működése

Hittanári megbízatását egyébként az Egri Általános Főreál (mai Dobó Gimnázium) négy alsó osztályához a háború kitörésekor kapta. De azt megelőzően is foglalkozott a kispapok mellett középiskolás diákokkal. Különösen hatásosak voltak a nyári táborok, huzamosabb együttlétek.

Az 1913-as és 14-es évek nyarán országos szervezésekhez csatlakozik, a pesti Regum Marianum, piaristák (Sík Sándor) és induló cserkész-mozgalmak szervezéseihez és egy vági tutajos túrán, majd egy Kassa-Tátra-Breznó útvonalas mozgó-táborban szerez felejthetetlen emlékeket és főképp tanulságokat.

Az ezidőből való, de későbbre (a budapesti időszakra) vonatkozó vallomások azt is őszintén megállapítják, hogy „szívesebben és sokkal többet foglalkozott a diákokkal, mint a kis- papokkal", „tartózkodóbb is volt velük szemben". „Olyan jókedvűnek, tréfásnak, mint a diákkirándulások alkalmából, a kispapok közt sohasem látták". A Zakar-életrajz ezt próbálja is kivédeni, azzal a megokolással, hogy a papnövendék előtte már az Úr szolgálatára elkötelezett katona volt, a kamaszodó fiatal viszont kissé elveszni hajlamos bárány, akit az atyai szeretet tud csak a jó úton megtartani. Márpedig ez lett élete főcélja. A front-élmények a katonák közt, főképp a kórházi ágyon szerzett szomorú tapasztalatok - a közönséges, piszkos, káromló beszédekről, vallási tudatlanságról, primitívségről - háborús naplójában is följegyeztetik vele: „Bármi történik is a háború után, ifjúságunkat ilyen erkölcsi nyomorban, vallási tudatlanságban hagyni nem lehet". Evangéliumi, keresztény nevelés - ez az, ami megmentheti a nemzetet, érlelődik meg az életreszóló felismerés.

A frontról hazakerülve 1915 novemberében folytathatja munkáját kedves diákjai között, amennyire megrokkant egészsége engedi. Élményszerű hittanórák, a nehézségek, ellenvetések nyílt megbeszélése, személyiségének varázsa, bensőséges szentmiséi, meggyőző prédikációi - felejthetetlen emlékként élnek tanítHEVESI NAPLÓ 1994. 1.